~" Harry szemszöge"~
Hihetetlen ez a csaj teljesen kikészít, tudja, hogy nagyon beindít, és erre még rátesz egy lapáttal. Hogy, tud ilyen jól táncolni? Még soha nem láttam ilyennek, biztosan az alkohol teszi, nem keveset ivott.
- Tesó, nagyon jól nyomja a csaj. - ült a mellettem lévő bárszékre Niall.
- Tudom haver, tudom. - válaszoltam, de a szememet végig Sarahn tartottam.
- Kár, hogy ez nem csak nekünk tűnt fel. - körbenéztem, minden pasi a teremben Saraht figyelte - Úgy látom ez Saraht kevésbe sem zavarja. - folytatta - Szerintem eleget ivott mára.
- Hát elég sokat ivott, de ha valamelyik pöcs hozzá mer érni, esküszöm megölöm. - mondtam és belekortyoltam a vodkámba. Egyre nagyobb lett a tömeg a táncparketten. Megittam az utolsó kortyot, majd felálltam, hogy jobban lássam Sarah. Egy pasival táncolt, teljesen felment bennem a pumpa, legszívesebben odamentem volna, és szétszedtem volna őket, de ebbe nem igazán szólhatok bele.
- Szerintem ezt nem kéne hagynod. - szólt oda Louis, miközben elhaladtak mellettem.
 |
| Felirat hozzáadása |
- Mégis mit képzelsz magadról?? Táncoltunk nem zavar? - kezdett kötekedni,
- Nem nem zavar, még egyszer hozzá ne merj érni, megértetted? - emeltem fel a hangomat
- Ki vagy te, hogy parancsolj neki, talán az apukája??? - a legkönnyebb utat választottam
- A pasija, és ha nem gond, most megyünk. - Saraht rángatva haladtunk, vissza a Vip szobába.
- Most miért kellet eljönnöm, olyan jól éreztem magam, had menjek vissza, Harry légyszi, had menjek vissza? - kérlelt, lehelete alkohol szagú volt, csodálom, hogy a lábán meg tud állni.
- Ugyan már ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?
- De komolyan gondoltam, olyan jó volt vele táncolni, és az illata.
- Csak egy éjszakát akart tőled. - mondtam felháborodva, tudtam, hogy a pia beszél belőle, de nem volt túl jó hallani ezeket a szavakat.
- Na és, lehet, hogy életem legjobb éjszakája lett volna.
- Azt kétlem, úgysem emlékeznél semmire.
- Ohh, akkor talán téged kéne haza vigyelek? - lökött be a az ajtón, majd magunkra zárta az ajtót
- Sarah ez nem túl jó ötlet, nyisd ki az ajtót, hazaviszlek elég volt a bulizásból. - a kanapéhoz sétáltam, és az asztalról összeszedtem a cuccait, a táskájába pakoltam őket.
- Hagyd most azokat,- vette ki a kezemből a táskáját, majd a kanapéra ültetett, és leült mellém,
- Sarah menjünk, hazaviszlek, fáradt vagyok és holnap amúgy is hajnalban megy a repülőnk, kérlek.
- Ne légy már puhány Harry, vagy esetleg keresem meg azt a srácot, lehet az ő társasága érdekesebb. - állt fel, kezénél fogva visszarántottam
- Meg se próbáld - mondtam idegesen
- Mi történt, a nagy és magasságos Harry Styles féltékeny??
- Ugyan arra a pöcsre, még álmaidban sem. - de sajnos igen
- Szeretnéd ha veled táncolnék így?? - felállt a kanapéról és elkezdte rázni - Na Harry kérlek csak táncolunk, semmi rossz nincs abban.
- Végül is egy táncon nem múlik semmi. -majd csatlakoztam hozzá, velem nem úgy táncolt, mit azzal a sráccal, sokakkal több érzelem volt benne, nagyon jó volt vele táncolni. Viszont az alkohol a vérében elkábította, nem csak táncolni akart, többet akart tőlem. Én is többet akarok tőle, de nem fogok visszaélni a helyzettel, nem fogom őt így megszégyeníteni. Holnap elmegyünk, és nem akarom ezt még jobban megnehezíti, így sem lesz egyszerű a búcsú.
-Sarah ez nekem nem megy - húzódtam el tőle.
- Azt hittem te is akarod, jól szórakoztunk volna.
- Én is akarom, de nem így és nem most.
- Nem igazán értelek, de akkor legalább igyunk valamit.
- Semmi alkohol, már így is teljesen kiütötted magad.
- Na légyszi, csak meg egy koktélt hadd igyak.
- Szó sem lehet róla, különben is lassan haza kéne mennünk, már mindenki lelépett.
- Jó menjünk, de én nagyon éhes vagyok nem ehetnénk valamint?
- Tudtommal, hajnali kettőkor nincs nyitva túl sok étterem, egy hamburger a Mc Donald's- ban megfelel.
- Tökéletes, de én Happy Meal menüt kérek.
-Rendben hercegnő, indulhatunk??
- Igen apuci ;) - esküszöm rosszabb mint egy óvodás, a taxis valószínűleg elmebetegnek nézhetett minket, miután Sarah részletesen elmagyarázta neki, hogy mit fog enni, és hogy ő a lányos ajándékot fogja kéri, én közben jókat nevettem rajtuk, a taxis is csatlakozott, és vettünk neki is egy menüt, de neki kizárólag fiús ajándékkal.
- Majd nálatok megesszük, jó??
- Ne nem akarok haza menni, Dani nincs otthon, egész éjjel dolgozik , kérlek menjünk a hotelba.
- Hát akkor irány a hotel. - Sarah a hotelhoz vezető úton végig a telefonjával fényképezett, körülbelül úgy 200 képet csinált, hol engem , hol saját magát, hol a taxi ülését fotózta. A szállodában többször is be kellett fognom a száját, mert nem akartam, hogy a hangos és édes nevetésével felkeltsen bárkit is. A szobámban, miután megette a hamburgerét, legalább meg ötszáz képet csináltunk. Életem legjobb éjszakáját töltöttem vele. Ő volt az a személy aki előtudta hozni belőlem az igazi Harryt, csak egy ember volt erre képes eddig és az az anyukám. Benne megtaláltam az igaz barátságot, mellette igaz férfinak éreztem magam, amit eddig egyik barátnőmnél sem tapasztaltam. Hiányozni fog, de jobb lesz így, megkönnyítem a dolgát azzal, ha nem mondom el neki? Talán, de az is lehet hogy csak rosszabb lesz.
- Harry azt hiszem én mindjárt elalszom. - mondta és ásított egy nagyot
-Búj csak be az ágyba
- És te?
- Majd megoldom, ne aggódj, most pihenj, korán kell felkelnünk.
- Jó éjt Harry - hangja egyre halkult, majd ahogy a párnára rakta a fejét már aludt is. Édesem szuszogott. Magamnak megágyaztam a kanapén, majd ruhástul lefeküdtem aludni.
Néhány órával később
- Jó reggelt Csipkerózsika Örülnék, ha legalább most felkelnél időben. - milyen szívélyes fogadtatás kora reggel, köszi Niall
- Úgy látom erre szükséged lesz, fájdalomcsillapító, hosszú volt az éjszaka?
- Kicsit csendesen ha kérhetném, majd szétrobban a fejem, és igen Liam hosszú volt az éjszaka, és tudod, hajnali kettőkor a Mc Donald's-ban egy óvodással nem volt túl egyszerű.
- Várj mi, te nélkülem voltál a mekiben?? Ohh ezt meg fogom bosszulni Styles. Mégis hogy gondoltad??
- A hűtőbe tettem a kajád.
- Úúúgy imádlak, felejts el amit mondtam.
- Amúgy miért aludtál a kanapén?
- Sarah bent alszik, nem gondolod, hogy befekszem mellé. - pedig mennyire szeretnék
- Jobban tennéd ha bemennél hozzá, hamarosan induljunk kell. - Zayn javaslatára vissza vánszorogtam a szobához, halkan benyitottam, nem akartam felébreszteni Saraht. A legkevésbé sem számított erre a látványra. Sehol senki, egy üzenet hevert az asztalon.
" Köszönök mindent, nagyon jól éreztem magam, remélem a fejfájás nálad sem maradt el. ;) Hamarosan találkozunk. Sarah xx "
- Ti láttátok elmenni Saraht? - kérdeztem a többieket, miközben újra helyet foglaltam a kanapén.
- Nem pedig, én olyan öt óra körül keltem - válaszolt Danielle, akkor kevesebb mint három órát aludt, hogy bírt így talpra állni, elég rendesen kiütötte magát, én ilyenkor van hogy két napig alszom, neki meg elég volt három óra. Tényleg hihetetlen ez a csaj.
- Srácok fel óra múlva a parkolóban legyetek, indulunk a reptérre. - kiabált be az ajtón Paul, - A csomagokat is hozzátok. - visszamentem a szobámban összepakolni a cuccaimat, amik meg elől voltak, átöltözni és zuhanyozni lusta voltam így marad rajtam a tegnapi ruhám, egy kis dezodor és parfüm csodákra képes, ezt tapasztaltból mondom.
"~Sarah szemszöge"~
Fél négy körül szörnyű fejfájásra ébredtem, azt hiszem nem kellet volna ennyit igyak, az estéből nem sok minden rémlik, egy biztos Harry agyában aludtam, remélem nem csináltunk semmi hülyeséget, bár a tegnapi ruhámban aludtam, így ez kevésbé valószínű. Hagytam egy rövid üzenetet Harrynek, majd halkan kiosontam, a lakosztályból. Fogtam egy taxit, majd hazasiettem. Dan már otthon volt, gyorsan lezuhanyoztam, majd a szobámban a tökéletes ruhát kerestem, Sms-t kaptam, ezért a táskámhoz siettem, a kezem ügybe akadó első dolgot látva mosoly kúszott az arcomra, Harry kendője. Imádom az illatát, arra viszont még nem jöttem rá, hogy hogy került hozzám. Már azt is tudom, mit fogok felvenni, tökéletesen passzol a kendőhöz. Csuklómra kötöttem, majd előkotortam a táskám aljáról a telefonomat, s a gardróbhoz sétálva, megnyitottam az üzenetet.
( zene)
" Fejfájásom nekem is van. Néhány óra és itt hagyom ez a gyönyörű helyet.... És téged. Hiányozni fogsz. Csodás éjszaka volt. Mindent köszönök. xx H "
Ahogy a sorokat olvastam, arcomat könnyek kezdték mardosni. Fel sem fogtam teljesen, hogy az az ember aki teljesen felforgatta az életemet most itt hagy, és én itt maradok egyes egyedül az érzéseimmel megint, mint ahogy mindig is. Tudhattam volna, furcsa, hogy meg nem is ismerem igazán, figyelmeztettem magam, hogy ne kötődjek annyira, de az érzés csak egyre csak mélyült. Ez a legkegyetlenebb módja a szerelembe esésnek, meg csak nem is ismerjük egymást, de én már belé szerettem. Felkaptam a kiválasztott ruhákat, majd mit sem törődve azzal, hogy bőgtem, és alig aludtam néhány órát, elmentem és megkértem Dant, hogy fuvarozzon engem, nincs sok kedvem így taxizni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű az elkövetkező néhány óra/ nap/ esetleg hónap. Jobb lesz így mindkettőnknek, ő folyton turnézik és nem lenne ideje egy párkapcsolatra, és ha lenne is, miért pont engem választana. Dan tudta mi zajlik most le bennem, így a hotelhez vezető úton egy szót sem szólt, és nem kérdőjelezte meg a sírás nyomait az arcomon. Az utóbbi időben többet voltunk együtt és én mindent megosztottam vele és ő is velem, sokat javult a kapcsolatunk.
- Kérlek a buszok közelében parkolj, szeretnék kimenni a reptérre, és meg előttük ki szeretnék érni. Csak végignézem ahogy felszáll a gépük.
- Ahogy gondolod, akkor a buszok mögött parkolok. - egyik kezét levette a kormányról és megfogta az én kezemet. - Erősnek kell lenned, csak így tudsz majd tovább lépni.
- De én nem akarok. - hangom elcsuklott, és újra könnyek jeletek meg az arcomon. Az autó megállt, a buszok mögött.
- Tudom Hugi, de így csak megnehezíted ezt az egészet. - a kocsiban ölelkeztünk, majd mikor készen álltam letöröltem a könnyeket és kiszálltam a kocsiból. A biztonságis fiúk már a csomagokat pakolták, amikor meghallottam egy édes kis nevetést.
- Sarah, Sarah - kiabálta hangosan. - Te miért nem jössz velünk?
- Nem tehetem kicsim
- Ha szeretnéd elviszünk, van meg hely mellettem - csacsogta édesen
- Kedves vagy de nem mehetek, sajnálom. - el sem tudod képzelni mennyire szeretnék veletek menni.
- Ugye meglátogatsz majd?
- Egyszer biztosan. - remélem hamar eljön az az egyszer. A lábamon édes kis kezecskék fonódtak össze, letérdeltem majd szorosan átöleltem
- Szeretlek Sarah - mondta hangosan, a könnyek megint megjelentek az arcomon.
- Én is szeretlek. - súgtam a fülébe, egy puszit nyomtam a felé tetejére, majd felálltam, Tomot és Lout megöleltem. Nemsokkal ezután megjelent mindenki. A csajokkal kezdtem az ölelgetést, itt megint eltört a mécses.
- Annyira fogsz hiányozni. - mondat El
- Ti is nekem csajok.
- Jövőre ugyanitt. - mondta Dani.
- Jövőre ugyanitt- mondtuk egyszerre, majd csoportosan megöleltük egymást.
- Ha bébiszitterre lesz szükségem, téged hívlak majd először. - mondta Zayn majd Perrie-re pillantott.
- Ezt el is várom.- mondtam már nevetve.
- Hiányozni fog ez a mosoly, remélem meg látjuk egymást - ölelt meg Liam
- Biztos vagyok benne.
- És tudod Sarah, mindig a pillanatnak élj - ölelt meg Louis
- Mert minden más bizonytalan, tudom Louis, erre az egy mondatodra emlékszem, mindig ezt ismételted. - mosolyogtam rá, már csak Niall és Harry voltunk, a parkolóban, a többiek már a buszról integettek.
- Mindenképpen szólj ha Magyarországra készülsz, meg kell kóstolnom, a gulyást vagy mit. - hát ez teljesen bolond.
- Ígérem szólok- ötletem át őt is. Harry.... (zene)
Csak áll és a cipője orrát bámulja, nem mosolyog, az az édes ki csintalan mosoly nincs az arcán, a könnyek már megint megjelentek. Nem szól semmit, én sem teszem, a csend az egyetlen ami most beszél, csak nézem őt, mintha kést forgatnának bennem, a fájdalom nem múlik. Az emberek azt mondják ha igazán szereted elengeded, nekem is ezt kell tennem.
Csak áll és a cipője orrát bámulja, nem mosolyog, az az édes ki csintalan mosoly nincs az arcán, a könnyek már megint megjelentek. Nem szól semmit, én sem teszem, a csend az egyetlen ami most beszél, csak nézem őt, mintha kést forgatnának bennem, a fájdalom nem múlik. Az emberek azt mondják ha igazán szereted elengeded, nekem is ezt kell tennem.
"El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében."
"Egyikük sem szólt semmit, amikor megölelték egymást. A szavak néha nem mondanak eleget, a betűk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz, hogy pontosan kifejezzék a szív érzéseit."
Az idő mintha megállt volna, csak mi voltunk, a világ megszűnt létezni. Fejemet a vállába fúrtam, utoljára beszívtam mámorító illatát. Majd elváltunk, nem szóltunk semmit, megfordult és elindult a buszhoz.
- Harry a kendőd,- kiabáltam utána- nálam maradt! - hangom gyenge volt és erőtlen.
- Tartsd meg nekem is van.- mosolyodott el, majd előkapta az én egyik kendőmet. Akaratlanul is mosoly jelent meg az arcomon, el sem tudom képzelni, mi történt tegnap este abban a szobában. Utoljára végigmért, majd elmosolyodott, és felszállt a buszra. A könnyek újra mardosni kezdték az arcomat, az autóhoz szaladtam, kivételesen nem az anyós ülésén foglaltam helyet, hátra ültem. Ahogy beültem, már el is hagytuk a szálloda parkolóját, egyenesen a reptérre tartottunk. Bedugtam a fülembe a fülhallhatót, majd elindítottam a hangulatomhoz éppen megfelelő számot. Dan leparkolt, és én már rohantam is befelé, az előtérből tökéletes látás nyílik a gépekre. Az ablakhoz sétáltam, magán géppel mennek. Pár perccel később megjelent az egyik gép mellet a két busz, elkezdték a csomagokat átpakolni. Arrébb léptem párat, hogy teljesen szemben legyek a géppel. A csomagokat szállító busz kiürült majd elhajtott. A srácok elkezdtek átszállni, Harry sehol sem volt. Márcsak ő volt a buszon. Majd leszállt, ugyanolyan tökéletes volt mint máskor, egy valami viszont hiányzott, a mosolya, még nem szállt fel, talán vissza akar fordulni, ő sem akarja ezt az egészet. Felnézett az ablakra, pont ahol én álltam, arca meggyötört volt, és szomorú, soha nem láttam még ilyennek. Megint elkapott a sírás, kezemmel megérintettem a hideg ablaküveget, csak bámultam őt és sírtam, nem tudtam mást tenni.
 |
| " A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék : Soha, soha nem látlak többé. " |
A gép hamarosan kigördült a kifutóra, szépen lassan felszállt, lassított felvételként tűnt el a magasban. Soha nem éreztem még ilyet, egy részem most meghalni készült.Csak sírtam, el sem tudom képzelni mit fogok most, csinálni, a szállodában nem szívesen dolgozom, minden rá fog emlékeztetni. Egy védelmező kart éreztem vállamon, Dan jött be hozzám.
- Gyere, menjünk haza,van otthon csoki, és fagyi,megnézünk egy filmet.
- Csokifagyi?? - töröltem le könnyeimet
- Csak az van. - mondta mosolyogva
- Indulás, csokifagyira éhezemm!! - kiabáltam, a fülébe. Tudta ilyenkor mit kell csinálni, ha rossz kedvem volt, mindig mesét néztünk és fagyit ettünk. Jó lesz végre, otthon, nagyon korán van és jól esne egy kis alvás, de előbb filmezzünk. Két doboz fagyival helyet foglaltunk a kanapén, jól betakaróztunk, majd Dan elindította a Gru-t, imádom, ezt a filmet, nekem is szükségem van egy eccavúra. Már a film közepén tartottunk, (a fagyit már felzabáltam) amikor rezegni kezdett mellettem a telefonom, üzentem jött. Ahogy a sorokat olvastam újra bőgni kezdtem, mégis, hogy lehet ilyen szívtelen, hogy teheti ezt, mégis mire jó ez neki, csak meg inkább megnehezíti a dolgokat.
" Felejts el. Mintha nem is ismernénk egymást, éld az életed, tovább kell lépned. H "
Földhöz vágtam a telefonomat, felsiettem a szobámban becsaptam az ajtót, leültem a földre, kezemmel összekulcsoltam a térdeimet, és bőgtem, mit is tehettem volna. Legszívesebben most csak úgy leugranék egy ház tetejéről. Az öngyilkosság már többször megfordult a fejemben, de sosem gondoltam komolyan, most viszont úgy éreztem, ez lenne a legjobb megoldás. Órákig ültem és csak sírtam, borzalmas állapotban vagyok, el sem tudom képzelni, hogy folytatom most az életem. Idejött, két csodás hetet töltöttem vele, majd itt hagyott, és most azt kéri felejtsem el, mégis, hogyan felejtsem el, amikor olyan szerelmes vagyok belé, mit még soha senkibe. Soha nem éreztem még olyat, mint mikor vele voltam, azok a bizonyos pillangók, nálam nem pillangók voltam, én egy teljes állatkertet éreztem a hasamban. Ahogy a nevemet mondta, ahogy azokkal a gyönyörű szemeivel rám nézett, az illata, egyszerűen tökéletes. És nekem ezt most mind el kellene felejtenem, mégis hogyan tudnám. Dan körülbelül egy órája bejött a szobámba, az asztalomra rakott egy tálcányi kaját és üdítőt, majd kiment, nem szólt semmit. Kerestem egy kis csokit a tálcán, majd elvettem a telefonomat, alatta egy üzenet volt, Dan kézírásával. A telefonomat az asztalom fiókjába helyeztem, majd visszasétáltam az ágyhoz, kibontottam a csokit, majd olvasni kezdtem a levelet.
"Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig, hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy aminek el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem.Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz úgyis visszatér."A levelet szorongatva rohantam le a lépcsőn, a konyhában volt, nem szóltam semmit, csak megöleltem. A bátyám és nem hagyhatom itt, ismer és szeret, az öngyilkosság nem megoldás. Csak öleltem és nem akartam elengedni, mindig is közel állt hozzám, most van rá igazán nagy szükségem, és ő itt van, és itt is lesz. Mindig.