2014. december 16., kedd

16. FEJEZET: Bárcsak ne szerettem volna beléd

Hazza *_*




~"Sarah szemszöge"~

Hallottam, ahogy az orvos azt mondta Dannak, hogy kritikus az állapotom, nem is tudom pontosan mit jelent ez, de van egy olyan érzésem, hogy nem túl sok jót. Talán olyan mintha már biztosan tudnák, hogy nem fogom sokáig bírni. Megszámlálhatatlan mennyiségű cső és vezeték csatlakozik a testemhez, nem tudom milyen érzés, az amikor egy csövet vezetnek le a torkomon, pedig velem történik, éreznem kellene. Tisztán emlékszem, mindenre, ami akkor történt. Egyik kezemben a nemrég vásárolt karamellás capucchinóm, a másikban pedig a telefonom, azt a bizonyos SMS-t írtam neki, eldöntöttem, hogy írok, mert ezt meg kell beszélnünk, már majdnem elküldtem, amikor leléptem a járdáról, majd hangos dudaszó kíséretében repültem vagy 5 métert, és belecsapódtam a kemény betonba.Ez után kezdődött csodás életem egy napja, majd már a kórházban keltem fel. Anyáék már egy napja megérkeztek, és azóta nem hagyták el a kórházat, nem szeretek a közelükben lenni, mert nem vagyok képes édesanyám zokogását hallgatni, csak borzalmasan érzem magam tőle. Csakis az én hibám miatt vagyunk itt, jobban kellet volna figyelnem. Ma is, mint tegnap, hajnali négy óra körül lementem a kórház kertjébe és onnét néztem a napfelkeltét, csend van, ilyenkor még mindenki alszik.Valamiféle szellem szerűség lehetek, hiszen az emberek nem látnak, de nem tudok átmenni a falon, ugyan úgy ki kell nyitnom az ajtót, hogy kijussak egy szobából, de az emberek ezt nem veszik észre. Nem eszem, iszom, és nem járok wc-re. Az emberek mozgolódni kezdenek, kimegyek a kórház elé, csak figyelem az embereket, leülök egy padra, egy ídős bácsi foglal helyet mellettem.
  - Szép reggelt kisasszony! Hát maga mit keres itt ilyen korán, csak nem beteg? - hozzám beszél, körülnézek, de mindenki csak elrohan mellettünk, végig rám nézett amikor beszélt, lehet hogy lát engem.
  - Csak nézem az embereket. - válaszolok neki, amire elmosolyodik
  - Még soha nem láttam magát itt? Történt valami?- biztosan lát, lehet, hogy ő az egyetlen
  -  Semmi különös - mondom, s egy könnycsepp gördül le az arcomon, gyorsan letörlöm
  - Ne aggódjon el fog jönni - mondja kedvesen, furcsán nézek rá nem értem mire gondol, újra körbenézek, amikor egy ismerős arcot látok befordulni a sarkon. Ez tényleg ő, eljött, el sem hiszem, gyorsan szedi lépteit, majd megáll az öreg bácsi mellet. Végignézek rajta, nagyon lefogyott, arca beesett, és látszik, hogy nem sokat aludt. Felállok, alakját figyelem, Megkérdezi a bácsit, hogy ez e a városi kórház, majd miután megkapja a válasz a recepcióhoz siet, csak állok ott.
  - Magához jött nem igaz? - kérdi a bácsi, csak bólintok - Menjen utána, minden rendben lesz.-  futok, szaladok utána, ahogy a recepcióhoz ér, próbálja rendbe hozni felgyorsult légzését.
  - Egy lányt keresek, tegnapelőtt hozták be, az intenzíven van - mormolja rekedtes hangján. - Sarah, Sarah Wolf - fájdalommal ejti ki nevemet, lehunyja a szemét, majd újra szólásra nyitja száját - Itt van még, ugye? - beleborzongok ebbe a kérdésbe, megfordult a fejében, hogy már nem vagyok az élők sorában, mit tettem mégis miért kell ennek megtörténnie. Össze szorítom a szemem, nem ez csak egy rossz álom, ébredj fel, Sarah ébredj fel, ÉBREDJ fel!!!!! Kinyitom a szemem, nem változott semmi, kivéve egy dolgot, már nincs itt, a lifthez szaladok, fel kell érnem az emeltre, meg kell találnom őt, újra látni akarom az arcát. Ott áll a kórtermem ablaka előtt, kezeit az üvegre tapasztja, nagy levegőt vesz, majd kifújja, amitől bepárásodik az üveg, egy S betűt rajzol a párába majd a szüleimhez, és Danhez fordul.
  - Annyira sajnálom - suttogja halkan, majd elrohan, a lépcsőházba megy, vele tartok, nem fogom egyedül hagyni. Megy felfelé pár fordulót, majd a tetőre megy. Leült az ajtó tövébe, majd megszorította a nyakláncát, becsukta a szemét, és azt suttogta: "Annyira hiányzol". A nyakamhoz emeltem a kezem, ott lógott az ő nyaklánca, emlékszem utolsó este elcseréltük, nála volt az enyém. Leültem mellé, majd a medált szorongatva csak négy szót mondtam neki: "te is nekem Styles"


~" Harry szemszöge"~

Biznom kell abban, hogy Sara erős lány meg sem fordulhatna a fejembe, hogy nem ébred fel. Mégsem tudok másra gondolni csak arra ha ........... könnyek folytak végig az arcomon. Meg kell nyugodnom nem lehet, hogy most összeomoljak. Már vagy 20 perce a tető szélén áltam amikor ajtócsapódást hallottam. Lou jött fel a tetőre mikor megláttam azonnal el hátráltam a tető széléről nehogy azt higgye valami butaságon töröm a fejem.
-Oh, Harry úgy sajnálom.-futott hozám sírva. Átöleltem mindketönknek kellett ez ahoz, hogy kicsit megnyugodjunk.
-Gyere mennyünk vissza beszélni akarok a szüleivel.


~''David szemszöge''~
 
Három hete kómában van a lányom, az orvosok szerint ha az elkövetkező héten sem történik semmi nem érdemes kómában tartani, természetesen mindenki ellenzi ezt, nem engedhetjük meg hogy lekapcsolják a lelegeztetőgépről. Az angliai barátai nagyon kedvesek, volt időnk megismerni őket. Harryvel sokat beszélgettem, nem tudtam, hogy volt köztük bármilyen kapcsolat is, Sarah  említette, hogy van egy fiú, de nem sokat beszélt róla, aztán jött egy hosszú depressziós időszak, nem tudtuk mi történt. Harry elmesélt minden, hogy hogyan is kezdődött a kapcsolatuk, az hogy miért döntött úgy, hogy elfelejti Saraht, de nem sikerült neki, aztán amikor megtudta, hogy balesete volt, azonnal ide repült. Végig magát okolta a történtek miatt. Egy percre sem hagyta el a korházat, ő volt a legpozitívabb ember, ő tartotta bennünk a lelket. Vissza kellet utazniuk, ekkor sem feletkezett meg a lányomról. Minden nap tizenegy óra körül egy futár egy csokor virágot hozott, egy kis levéllel. Csak 2 szó volt a papíron: TARTS KI .... H. 
Egy reggel, már a futárt vártuk, amikor valami komplikáció lépett fel Sarahnál, és azonnal meg kellet műteni, semmi előjele nem volt az egésznek, hirtelen csak belső vérzés lépett fel nála, a műtő előtt várakoztunk, a feleségem napok óta csak zokog, de ez a műtét most még jobban megviseli. Aztán megjelent  a futár a csokor virággal, átvettem tőle, kihajtogattam a kis levelet, nem a szokásos szöveg állt benne. Mintha Harry érezte volna, hogy valami nincs rendben:  NE MENJ MÉG.... H.      Martinának mutattam a kis papírt.
  - Hívd fel, tudnia kell róla. - bólintottam, amikor a műtő ajtaja kivágódott, két ápoló sietett ki rajta, az egyik megállt mellettünk a másik tovább rohant.
  - Hogy van a lányom ?? - kérdeztem tőle.
  - Az orvosok mindent megtesznek azért, hogy vissza hozzák. - mondta lehajtott fejjel, mindent megtesznek azért, hogy vissza hozzák, ugye nem.
  - Leállt a szíve műtét közben, nagyon gyenge a szervezete, nem valószínű, hogy túléli.- meg fog halni a lányom, könnyek kezdték mardosni az arcomat, nem halhat meg a lányom, az én egyetlen kicsi lányom. Vissza jött a másik nővér is két csomag vérrel a kezében, majd bementek a műtőbe. A földre pillantottam, az  a gyönyörű csokor ott hevert a padlón, nem adhatja fel, itt van ez a fiú aki életét adná érte, azt mondta még soha nem szeretett így senkit sem, belepusztulna a fájdalomba, ha megtudná, hogy a szerelme élet halál között lebeg.

~''Sarah szemszöge''~

Hangos kiabálásra ébredtem, műtőbe viszik a testemet, nem tudom mi történt, de megyek utánuk, bemegyek a műtőbe, majd a sarokban megállok az infúzió mellet, a főorvos megkéri a nővért hogy altassanak el, és már kezdhetik is a műtétet. Szikét mondja az orvos, kedvenc nővérem eközben az arcomhoz hajol, végigsimitja azt, majd a fülembe suttog.
  - Kincsem légy erős, rajtad áll az egész, mész vagy maradsz, te döntesz. Ha van egy kis életerő még benned azt most kapd elő, szükségedlesz rá. - szóval rajtam áll élek, vagy halok, szavai erősen hatnak rám, csak bámulok magam elé, aztán az eddig megnyugtatóan csipogó életjeleimet jelző gép hangos folyamatosan sípoló hangot ad ki. Hát azt hiszem vége van, ennyi volt, vakító fény jelenik meg előttem. Kis jelenetek az életemből, lassan játszódnak le előttem, a családom, a barátaim, mindenki aki egy kicsit is hagyott bennem valami nyomott itt van. Majd hirtelen másik helyszínre kerülök, egy temetőben vagyunk, zuhog az eső, mindenki feketében, anyáék melett ott egy óriási fénykép rólam, a ballagásom utáni vacsorán készült szerettem ezt a képet. Felkaptam a fejem amikor Louis állt a pap mellé, búcsúbeszédet mondott.
    ~Sarah Wolf. Gyermek, barát, csak egy ismerős arc, talán szerelem. Mindenkinek jelentett valakit egykor. Néhány hónapja ismertem csak, talán úgy gondoljátok nem is ismertem igazán, de nagyon is jól ismertem őt. Életvidám lány volt, az egyik legcsodásabb teremtménye ennek a világnak, közvetlen, gyönyörű, de miért is mondom ezt, mindenki ismerte őt. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de úgy gondolom sosem akart volna olyan temetést ahol mindenki sír, sírunk, hisz hiányzik  nekünk, emlékezzünk most rá úgy ahogy ő is szeretné, hogy emlékezzünk, tartsuk csak meg a jót, csak a boldog percek maradjanak meg. Hiszen ő is ilyen volt, boldog, mindig mosolygós. Sokszor elhangzik a számból egy mondat, CSAK A PILLANATNAK ÉLJ, MERT MINDEN MÁS BIZONYTALAN , életemben egyetlen emberrel találkoztam aki ilyen volt, Sarah.~ 
 Ahogy befejezte a beszédet a képemre pillantottak, mindenki mosolygott. Az első sorban megpillantottam őt, fekete öltönyét mintha rá öntötték volna, kalapja arcát takarta, csak a földet bámulta, egy szál fehér rózsa pihent a kezében. Vége lett a szertartásnak, az emberek lassacskán eltűntek, ő ugyanott állt, majd amikor már senki sem volt a sír körül odalépett hozzá, beszélni kezdett, könnyek gördültek végig arcán
  - Hiányzol, felemészt az, hogy nem melletted ébredek, hogy nem hallom csilingelő nevetésed, hogy nem látom minden nap a mosolyod. Azt kívánom bárcsak nem szerettem volna beléd, talán most nem itt lennénk. Remélem gondolsz rám ott fenn. - nem ez nem történt meg, ez nem lehet, nem halhatok meg. Tényleg én irányítom ezt az egészet, én döntök mindenről. Fel kell ébrednem, gyerük, kelj fel Sarah, kelj fel!!!!!


Remélem tetszett a rész. Utólag is nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak, és boldog új esztendőt. :)  Nagy ölelés : *Anna*


2014. december 1., hétfő

15. FEJEZET: Harry végig fogta a kezemet

Sziasztok Új résszel jelentkezem, remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást!! Puszi: *Anna*
Photos de Histoires d'adolescents. | via Facebook




~" Dan szemszöge"~

Egyáltalán nem készültem fel erre a látványra, bíztam benne, hogy néhány csonttöréssel megúszta, de sajnos nem így történt.
  - Sajnálom, de nem tudok túl sok jóval szolgálni. - mondta a kezelőorvosa - az ütközés után, rögtön kómába esett, belső vérzése van, a tüdeje összeesett, a legnagyobb problémát pedig az agyán keletkezett zúzódások jelentik. - csak egyetlen kérdés fordult meg bennem, amit a főorvosnak is fel kellett tennem.
  - Mennyi esély van arra, hogy felépül?
  - Nagyon kevés, ha a szervezetének sikerül is, az agyának kevésbe, főleg a memóriáért felelős rész sérült igazán, de semmi biztosat nem tudok egyenlőre mondani, örüljünk annak, ha az éjszakát túléli. - mondta együtt-érzően
  - Mikor mehetünk be hozzá?
  - Ha a tüdeje rendbe jött és nem szükséges már a lélegeztető gépre, de ez még nagyon messze van.
  - Köszönök mindent. - mondtam neki őszintén, az intenzív osztály várótermében ülök, teljesen egyedül, ez nagyon furcsa, csak bámulok magam elé és a doki szavai csengenek a fülemben, "örüljünk annak, ha az éjszakát túléli" , mégis hogy történhetett ez. Nem sokkal később két rendőr jelet meg, átadták nekem Sarah személyes cuccait, amiket a helyszínen találtak, és elmondták, hogy pontosan hogyan is történt a baleset. Valószínűleg egy teherautó mögül lépett le a zebrára és nem vette észre a másik autó,  az autós az utolsó pillanatban látta meg Saraht, így még el tudta rántani a kormányt, de sajnos még így sem tudta megakadályozni az ütközés. Óriási szerencséje van Sarahnak, ha az autó vezetője leblokkol és nem rántja félre a kormányt, Sarah már nem élne. Hálás vagyok a sofőrnek,  és most úgy gondolom nem fogunk feljelentést tenni,  hiszen megmentette a húgom életét. Még így is borzalmas belegondolni mi történt vele, meg nincs túl az életveszélyen, mi van, ha nem ébred fel a kómából? Fel kell hívnom anyáékat, azt sem tudom, hogy mondjam el nekik, hogy a lányuk talán már a reggelt sem éli meg.
  - Szia kisfiam! Hogy vagy? Minden rendben otthon?  - hallottam a hangján hogy mosolyog.
  - Szia! Apa otthon van?
  - Igen miért kérdezed?
  -  Kérlek hangosítsd ki a telefont.
  - Szervusz fiam. Mi történt?
  -  Üljetek le,  valamin fontosat kell mondanom.  - vettem egy mély levegőt és folytattam -  Sarah kórházban van, baleset érte, ide tudnátok repülni?
  - Mégis mi történt?  Mi az, hogy baleset érte? -  édesanyám zokogását hallottam csak a vonal másik végéről.
  - Egy autó frontálisan ütközött vele, amikor kilépett egy teherautó mögül. Életveszélyben van, az állapota kritikus, az orvosok nem sok jót jósolnak neki. Ide tudnátok repülni?
  - Te jóságos ég, persze a reggeli géppel már megyünk is, maradj mellette, mielőtt indulunk felhívlak. Próbálj pihenni az éjszaka folyamán.
  - Annyira sajnálom anya, nem vigyáztam rá eléggé. -  férfi létemre kezdtem el sírni a kórház folyosóján, borzalmasan éreztem magam, én tehetek az egészről.


"~Sarah szemszöge"~

Dudaszó, hangos kiabálás, végül minden elsötétült előttem.

  Tökéletes volt minden, egy gyönyörű étterembe vitt engem vacsorázni. Az egyik kedvenc ruhámat vettem fel, még soha nem viseltem. Anyuval voltunk vásárolni egyszer, amikor az egyik kirakatban megláttam ezt a ruhát, első látásra beleszerettem,  viszont anyunak ez nem mondtam. Három nappal később egy doboz hevert az ágyamon. Az a ruha volt benne, egy levél kíséretében. Édesanyám írta,  tudja,  hogy ezt nem az iskolába fogom hordani, de majd egyszer talán lesz egy olyan alkalom amiért érdemes lesz felvenni ezt  a csodálatos ruhát. Úgy érzem eljött ez a nap. Két hónapja lehettünk együtt, a kapcsolatunk kevésbé sem volt zökkenő mentes, de tiszta szívből szerettük egymást. Pontban nyolc órakor csengettek, meg egy utolsó pillantás vetettem a tükörben, majd elindultam, hogy kinyissam az ajtót. Tökéletesen festett,  mint  mindig, egy gyönyörű szál vörös rózsát tartott a kezében, közelebb lépett, és egy lágy csókot lehet ajkaimra. -  Gyönyörű vagy -  suttogta  a fülembe, átadta a rózsát, bezártam az ajtót, és beültünk a taxiba. Az egész világ tudott a kapcsolatunkról, beleértve a sajtót is, így nem csodálkoztam azon, hogy az étterem előtt paparazzók hada várt minket. Meg mielőtt kiszálltunk volna megszorította a kezemet, ezzel megerősítette bennem az a tudatot, hogy  büszkén felvállal a nagyvilág előtt. Azonban ebben az esetben is, mint mindig voltak olyanok akik a pokolra kívántak engem mert együtt vagyunk. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul bírom a kritikát. De ő mellettem állt,  végig és tartotta bennem a lelket, azt mondat az igazi rajongók elfogadják, hogy boldogok vagyunk. Szerencsére több ilyen ember volt, mint utáló.
  - Mr. Styles, Mis Wolf, kérem fáradjanak velem, megmutatom az asztalukat. - mondta kedvesen az enyhén őszülő pincér.
  - Köszönjük - mondtuk egyszerre, majd összemosolyogtunk. Ez London egyik legelitebb étterme, az asztalunkról pompás kilátás nyílt London nevezetességeire.Néhány gyertya égett az asztalunkon, kért egy üveg pezsgőt, majd még vacsora előtt, két pohár pezsgővel a kezünkben kisétáltunk az étterem erkélyére.Hátulról átkarolt, fejemet a vállának döntöttem, és így néztük a csillagokat.
  - Egy hulló csillag- mutattam az égre 
  - Kívánj valamit - suttogta a fülembe, becsuktam a szemem, majd magamban kívántam egyet. - Emiatt nem kell aggódnod, örökké szeretni foglak.
  - Hangosan kívántam? - kérdeztem vissza, amire csak egy kedves mosoly volt a válsz, tehát igen.   - És te mit kívántál? -kérdeztem tőle.
  - Ha elmondom nem fog teljesülni 
  - Én is elmondtam, vagyis... - de a mondatomat már nem tudtam befejezni, ugyanis szembe fordított magával és megcsókolt.
  - Elég konkrét voltam? - kérdezte
  - Szeretlek. - mondtam ki egyszerűen, de annál több érzelemmel
  - Szeretlek - mondta ő is szemembe nézve, majd újra megcsókolt. Vissza mentünk, elfogyasztottuk a vacsoránkat, miközben az étteremből távoztunk,Harry végig fogta a kezem, majd amikor egyik paparazzo megkért minket, hogy váltsunk egy csókot, nem gondolkodtunk, megtettük amit kért. Beültünk egy taxiba, nem tudtam mit tervez még mára, de biztos voltam benne, hogy semmi nem szegheti kedvünket. Hozzá mentünk, éppen csak becsukta maga mögött az ajtót, máris heves csókolózásba kezdtünk, a falnak nyomott, lábaimat dereka köré csavartam, így vitt fel a szobájába. Életem egyik legjobbja volt amit aznap éjjel átéltem. A szerelmed halk szuszogására ébredni a legcsodálatosabb dolog a világon.

Hirtelen egy erős világos fény szakítja meg tökéletes életemet. Mindenhol gépek csipognak, rohangáló emberek vannak. Hol vagyok??  Mi történik???
   - 18 év körüli lány, egy autó gázolta el, belső vérzése van,  a tüdeje összeesett, valószínűleg nagy mértékben károsodott az agya.  -  kiabál hangosan egy idegen férfi, talán a kórházban vagyok, de mégis mit keresek én itt, kinyitom a szemeimet, a testem egy hordágyon fekszik, éppen a műtőbe tolnak, várjunk csak ha én ott fekszem a hordágyon, akkor miért állok én itt egyedül a folyosó végén, a testemen kívül.  Meghaltam, nem az kitárt akkor már nem sietnének ennyire az orvosok. Próbálom utolérni őket, kevés sikerrel, de nagy nehezen én is bejutok a műtőbe, nem voltam biztos abban, hogy én ezt látni akarom, bármit is csinálnak, de már késő volt.
  - Kómában van.- állapítja meg az életjeleimet gépekről figyelő asszisztens.

~" Dan szemszöge"~

Az éjszaka nyugodt volt, a kórház egy teljesen más arcát mutattat meg. Csend, csak az aggódó hozzátartozók zokogását lehet hallani, legszívesebben én is bőgnék, de nem fogok, mert biztos vagyok benne, hogy Sarah jól lesz. Erős lány. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy kerülhetett oda, és hogy lehetett ilyen figyelmetlen?? A rendőrök azt mondták valószínűleg kávézni volt, és utána történt a baleset, én is így gondolom, hiszen mi másért ment volna oda, nem említette, hogy bárhova is menni akart volna. A mellettem lévő széken volt a táskája, elővettem belőle a telefonját, hátha találok benne valami használható infót, miért is történt ez az egész. Ahogy a kezembe fogtam a telefont, azt sem tudtam mit kellene megnéznem először, nem igazán kommunikált senkivel, így elsőként a még mindig nyitott alkalmazásokat néztem meg. Instagram, ezt bezártam, egy zene lejátszó (éppen futó szám), Taylor Swift, sokat hallgatja, viszont az elmúlt napokban csak az a szám hallatszott ki a szobájából, nem csodálkozom ezen, tökéletesen illik az életéhez. Ezt is bezárom, az üzenetek voltak  még megnyitva, nem vagyok biztos abban, hogy szabadna ezt nekem megnézni, de ha azt vesszük, ez még lehet, hogy létfontosságú dolog, így egész megbocsátható amit most teszek. Erre viszont a legkevésbé sem számítottam:
"Felejts el. H."
Ezt nem tudtam, nem gondoltam, hogy ez történ, tudtam, hogy Sarah nagyon szerette Harryt, de azt nem, hogy Harry képes volt ezt kérni tőle. Viszont amin még jobban ledöbbentem, az az, hogy Sarah éppen üzenetet írt neki:
"Olyan szívesen keresnélek, hogy elmondjam mennyire egybe folynak a napjaim mióta te nem vagy. Elmondanám, hogy elfelejtettem mosolyogni, elfelejtettem milyen érzés reggel úgy felkelni, hogy tudom, vár rám valaki. Elfelejtettem milyen érzés boldognak lenni. Azt is elmondanám, hogy legszívesebben nem éreznék semmit a szívemmel, mert amit most érzek az csak kín.....Elmondanám mennyi csodás pillanatra emlékszem, és mennyire hiányzik mindez.....Elmondanám, hogy mennyire szeretlek, és nem utolsó sorban elmondanám, hogy borzasztóan hiányzol. S."
Még nem küldte el, én sem fogom, de nem gondoltam volna, hogy ezt megtenné, valószínűleg nemsokkal ezután történt a baleset. El kell mondanom nekik, tudniuk kell, hogy Sarah kórházban van, részben Harry miatt, de ez most nem lényeges, holnap fel kell hívnom őket.A telefonom rezgésére keltem olyan öt óra körül. Anyuék gépe leszállt a reptéren, kimentem elejük, meggyötörten és kialvatlanul szálltak le a gépről. Egyből a kórházba vittem őket, útközben elmondtam mi történt, azt viszont egy szóval sem,hogy ennek mik voltak az előzményei. Felmondtam a kávézóban, majd találok másik állást, egyenlőre a legfontosabb az, hogy Sarah felépüljön. Anyáék hazaküldtek aludni,de ez nem igazán sikerült, elmentem bevásárolni, és utána vissza a kórházba. Délután négy óra körül meg műtötték Saraht,nem igazán tudom milyen műtét volt, de több mint két órát bent voltak. Szerencsére semmi komplikáció nem lépett fel, és eléggé úgy néz ki, hogy nem is fog, és teljes életet tud majd élni, ha felépül. Anyáék nem akartak haza menni éjszakára, nekem viszont mindenképpen beszélnem kell a fiúkkal, így én haza mentem.Igazából ötletem sem volt, hogy kit hívjak fel, Eleanornál maradtam, az hiszem ővele lett a legjobb kapcsolata Sarahnak. Sarah telefonjáról hívom fel, mert így biztosan fel fogja venni. Kérlek vedd fel... kicsöng...kicsöng... gyerünk vedd fel.
  - Szia Eleanor! Sarah bátyja vagyok Dan. Tudnánk most beszélni?
  - Szia Dan! Persze.
  - A fiúk is veled vannak?
  - Nem ők most éppen a színpadon vannak, kb. 20 perc és ők is itt lesznek, akarod, hogy visszahívjalak akkor?
  - Nem kell, csak annyit szeretnék kérni, hogy amit most mondok, amilyen hamar csak tudod mond el nekik is.
  - Ez csak természetes, ahogy szeretnéd, de mi van Sarahval, hogy-hogy az ő telefonjáról hívtál?
  - Pont róla akartam beszélni. - mély lélegzetet vettem, majd folytattam - Saraht elgázolták, kórházban van.  - viszont a vonal másik végéről csak halk sírást hallottam.  - Eleanor ott vagy?
  - Igen, csak..., ezt el sem tudom képzelni, mi történt? Jól van??
  - Egy teherautó mögül lépett le az útra, és egy autó frontálisan elgázolta. Kómában van, az állapota kritikus, nem túl fényes jövőt jósolnak neki az orvosok.
  - Szent isten, ez borzalmas, hogy érzed magad, tudok valamiben segíteni?
  - Köszönöm megvagyok, csak gondoltam szólok, Harrynek is tudnia kell róla.
  - Ha ezt megtudja, teljesen össze fog omlani, így sincs túl jó passzban, nagyon megviselte, hogy ott kellet hagynia Saraht.
  - Hát itt sem volt jobb a helyzet, aznap hagyta el először a házat, amikor a baleset történt, előtte nem volt hajlandó sehova sem menni, és nem beszélt senkivel, nem evett, és nem aludt semmit. Most viszont mennem kel vissza a kórházba, kérlek mond el a többieknek mi történt.
  - Az lesz az első dolgom, légy erős, fel fog épülni, erős lány.


~" Eleanor szemszöge"~

A fiúk öltözőjéből sétáltam ki amikor Dan felhívott, fel sem tudom fogni mi történt Sarahval, és el kell mondanom a többieknek. Már attól a gondolattól is elsírom magam, hogy lehet, hogy Sarah nem fog felépülni, legszívesebben most azonnal odarepülnék, hogy mellette legyek. Mi van ha nem ébred fel a kómából, mi van ha a szervezete úgy dönt, nem küzd tovább. Mégis, hogy mondjam el a fiuknak, mondjam el rögtön, vagy előtte menjünk el valahova enni és ott meséljem el mi történ, ötletem sincs, hogy lehetne ezt kíméletesen elmondani. Inkább elmondom rögtön, Harry úgysem jönne velünk sehova, a fellépéseken és az interjúkon egy másik arcát adta, arcára erőltettet egy mosolyt és tetettet boldogsággal jelent meg nyilvános helyeken. Ezekre is csak azért ment el mert a szerződése megkövetelte azt, ezen kívül csak otthon ült egymagában, próbáltunk beszélgetni vele, de mindig fáradságra hivatkozott, és kerülte a társaságunkat. Megértem, mert nagyon megviselte a "szakítás". Első látásra beleszerettet ebbe a lányba, látszott rajta, boldog volt, úgy igazán. Nem tudtuk pontosan mi van köztük, nem mondták, kérdeztük, de nem kaptunk rá választ. Amikor a buszról láttam őket egymás karjában zokogni mindent megértettem. Ez nem csak szerelem volt, ez tiszta őszinte barátság is, nem akarták elengedni egymást, de megtették, talán tudták, lesz valami ami újra összehozza majd őket. Érezték, hogy meg fog történni, és meg is történt, de lehet, hogy ők nem így gondolták.
Már hallottam a fiuk nevetgélését a folyosóról, odaléptem a tükörhöz, letöröltem az elkenődött sminkemet, de le sem tudtam volna tagadni a sírás.A tükör előtt álltam nekik háttal amikor bejöttek a szobába, Louis egyből odajött hozzám.
  - Hát te? Miért nem jöttél ki? Van valami baj? - ölelt át hátulról, könnyeim végigsiklottak arcomon, megfordultam letöröltem őket, majd a többiekhez kezdtem beszélni.
  - Mondanom kell valamit, srácok légyszíves próbáljatok figyelni egy kicsit. - mindenki felém kapta a fejét, azonnal csend lett
  - Mond csak - szorította meg a kezemet Louis
  - Nemrég felhívott Sarah bátyja, - közel voltam a bőgéshez nagyon nagyon közel  - Saraht baleset érte. Kómában van. - nem tudtam többet mondani, a könnyeim patakokban kezdtek el folyni, körülöttem mindenki teljesen lefagyott, mintha nem fogták fel volna mi történ, csak egyetlen ember volt képes reagálni.
  - Mi történt? - kérdezte Harry
  - Egy teherautó mögül lelépett a járdáról, és egy autó frontálisan elgázolta, az állapota kritikusa.
  - Van esély arra, hogy felépüljön? - kérdezett újból
  - Az orvosok szerint nem túl nagy rá az esély. - ahogy befejeztem a mondatomat Harry felpattant, becsapta maga után az ajtót, szinte biztos voltam benne, hogy a repülő térre megy, az első géppel oda fog repülni.Szinte egyértelmű volt, hogy vele megyünk, haza ugrottunk még néhány cuccért, majd egyenesen a reptérre mentünk. A legközelebbi gép éjjel 3 órakor indult, Harry fejében meg sem fordul, hogy a reggeli géppel menjünk, minél hamarabb ott akart lenni.








2014. november 4., kedd

14. FEJEZET: Félve hagyom el a házat

Sziasztok!!Meghoztam az új részt, kicsit zavaros és elég sok szemszögből olvashattok. Kezd izgalmassá válni a történet..... Remélem a hosszú kihagyás után elégedettek lesztek ezzel a résszel, a következő már készül. Jó olvasást *-* Nagy ölelés: *Anna*  

~" Harry szemszöge"~


Tudod, van az a pillanat amikor rájössz, hogy amit tettél az óriási hiba volt, de nem mehetsz vissza és változtathatod meg. Nem tudod eldönteni, hogy azzal, hogy megtetted, fájdalmat okozol e a másiknak. Fáj, biztosan fáj, de túl kell esni rajta, tovább kell lépni. Vajon hiányzom neki? Haragszik rám? Utál, dühöng és elhord mindennek? Bármit is érez, én vagyok az oka. Ahogy ott állt az ablaknál, csak nézte a gépet, ahogy a kezét az ablakra tette.Az utolsó emlékképem róla, egy megtört, és meggyötört lány. Becsukom a szemem és elképzelem, ahogy mellette ülök a kocsiban. Este van, sötét és mi csak száguldunk. Szól a zene, hátradőlünk és beszélgetünk. Szabad és gondmentes minden.Szükségem van erre, újra és újra. De eljött az a pont, ahol az utunk kettéválik, és abban a hitben válunk szét, hogy egyszer még újra látjuk egymást. Csak éljem meg azt a napot. El kellet küldenem az az üzenetet, nem tudtam volna megtenni személyesen.


~Két héttel később~

A közös képeinket nézegetem,azokat, amiket azon a bizonyos éjszakán készítettünk.Ahogy visszaértünk Londonban, kezdődött a felhajtás.Fotózások, interjúk, és mindenhez azt a tökéletes Harry kellet adnom aki az elmúlt napokban teljesen eltűnt. Tovább kell lépnem én is ezt kértem tőlem, nekem is meg kell tennem.

"Egy rémálom nem ér véget azzal, hogy kinyitjuk a szemünk."

Osztottam meg követőimmel ezt az egyszerű, de nagyon igaz mondatot a twitteren. Százszor megbántam amit tettem, de tudom, hogy így jobb. Felöltözöm és a kanapén, várom a fiúkat, hogy megérkezzenek, az új parfümünk fotózására megyünk, nem sok kedvem van hozzá, csak a rajongók miatt csinálom. Tudom, hogy mellettem állnak mindenben, és ez ad erőt nekem a mindennapokhoz.
  - 3..2..1 és póz, gyerünk Hazza szedd össze magad ma fotózásunk lesz!! - kiabált az arcomba Niall ahogy kinyitottam az ajtót
  - Igen tudom - villantottam egy műmosolyt - kajáltok vagy már indulunk is??
  - Eszünk.. - kiabált Niall már a konyhából, a többiek még be sem jöttek a házba, de ez már zabál hát el sem hiszem mondjuk mit is várok tőle, csoda, hogy koncert közben nem kezd el vacsorázni.
  - Úgy látszik maradunk enni - mondja Liam miközben mi is csatlakozunk Niallhöz, miután megettek mindent amit a hűtőben találtak, elindultunk a fotózásra, kivételesen Louis vezetett, általában én szoktam, de a fiuk közös megegyezés alapján úgy döntöttek, amíg ilyen kiszámíthatatlan a lelki állapotom nem vezethetek, persze csak akkor, ha más is van velem a kocsiban.
  - Szóval Srácok, üdv újra itt! Ma fogunk képeket készíteni az új parfümötökhöz, először közös képeket, majd tartunk egy kis szünetet, és utána mindenkiről külön külön. Irány a smink és öltözzetek át, aztán kezdhetjük is.  - magyarázott a fotósunk Mark. Mindenki átöltözött, megigazították a hajunkat, és egy kis alapozóval tökéletessé tették az összképet.
  - Oké srácok kezdjünk! Szóval parfüm fotózás, nagy mosoly, a világ szép és nagyon csodás, küldjetek egy mosolyt a  rajongóknak, most anyának.  - magyarázott és kattogtatta a gépét
  - Szuper, eddig nagyon jól megy, most legyünk kicsit érzelmesebbek, mindenki legyen szerelmes, képzeld el a legtökéletesebb nőt.Veled szemben áll, rád mosolyog, ezt a parfümöt viseli.  - állt már velem szemben, és mosolygott is rám, csak nem viselte a parfümöm, pedig bíztam benne, hogy egyszer majd talán ezt teszi, de ez nem fog megtörténni. Nagyon hiányzik, elképesztően fáj, de nincs mit tenni, menni kell tovább.
Harry Styles Gif  - Csak nézed őt szerelmesen, ezt akarom látni, gyerünk ez nem nagy kérés.  - főlleg nem egy olyan embernek, aki most hagyta elmenni a tökéletes lányt.  - el fog menni, mit teszel, utánafutsz igaz, és elmondod neki, hogy őrülten beleszerettél, és a hátralevő életedet vele szeretnéd leélni. Ezt az arcot szeretném látni.  -na itt lett elegem az életemből
  - Leállhatnánk? - próbáltam menteni a helyzetet, de már majdnem bőgtem, haragudtam magamra, hogy ezt miért nem tudtam meg csinálni akkor. Berontottam a wc-be ,nem tudtam hova menni, legszívesebben itt hagynám ezt a rohadt várost, és lelépnék valahová egyedül, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. De ezt nem tehetem meg a fiukkal és a rajongóimmal sem, mit gondolnának rólam, nem hagyhatom cserben őket. De időre van szükségem, ez nem megy ilyen könnyen, hogy is mehetne
  - Jól vagy? - kérdezte Liam az ajtón keresztül
  - Persze semmi gáz, csak ma még nem ettem semmit és rosszul lettem.
  - Ne kamuzz, tudom mi van, ha akarod abbahagyhatjuk és majd holnap folytatjuk.
  - Az jó lenne.
  - Akkor megbeszélem a fiukkal, hogy rosszul vagy és hazaviszlek, így jó?
  - Az nagyon jó lenne - mondtam, majd Liam hazavitt. Otthon átöltöztem és lementem az edzőterembe futni, addig futottam, ameddig csak bírtam, majd lezuhanyoztam és próbáltam aludni egyet, már ha éjszaka nem sikerül talán majd most fog.


(Eközben) ~" Sarah szemszöge"~

Az elmúlt héten szinte egyáltalán nem kommunikáltam, a bátyámmal váltottam néhány szót, de azon kívül semmit. A házból ki sem tettem a lábam, az első két napot végigsírtam, azóta javult a helyzet, de az éjszakákat nem bírom ki bőgés nélkül soha nem éreztem még így. A reggelemet úgy kezdtem, hogy megnéztem a kedvenc filmemet, nagyon imádom és teljesen valósághű, na és persze nem lehet úgy végignézni, hogy ne sírj a végén. Hallgass a szívedre a címe, van egy siket lány aki beleszeret egy pincérfiúba, és a fiú is belé, de a lány anyja nem engedi, hogy találkozzanak és a vége nagyon szomorú, de nagyon imádom ezt a filmet, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Ma viszont sétálós kedvemben vagyok, dobtam egy üzit Dan-nak hogy elmegyek sétálni, mert ő már dolgozni ment."Hova??" jött is a kérdés azonnal, " csak a patakhoz" pötyögtem neki, "ok, de ne maradj sokáig", az agyamra megy már a folyamatos védelmezésével, nem vagyok öt éves, tudok magamra vigyázni, általában. Felöltöztem és elhagytam a lakást, a kis patak az utca végén a parkban van, ma kimondottan hideg van az itteni időjáráshoz képest. Leültem a parkban az egyik padra és csak bámultam magam elé, hiányzik, őrülten hiányzik el kell neki mondanom mit érzek, ha nem teszem belehalok a fájdalomba. Emlékszem, amikor először találkoztunk még csak nem is volt az esetem, aztán elvarázsolt a humorával, a beszólásaival, a mosolyával....mindenével és ez ellen már nem tudok semmit sem tenni. Eldöntöttem, hogy írok neki, tudnia kell, hogyan érzek, és ha elmondom nekem is könnyebb lesz. Odasétáltam a patakon átívelő kis hídhoz és megálltam a közepén, a vizet néztem megnyugtatott, ahogy egyenletes tempóban csordogált lefelé. Kibányásztam a telefonomat a zsebemből, hogy megnézzem hány óra, csaknem négy órát töltöttem azzal, hogy itt nézelődjek, úgy döntöttem ideje elindulnom, de még bemegyek a belvárosba egy jó kávé ért.


~" Harry szemszöge"~

Ma este a BBC jótékonysági estjén fogunk fellépni, nagyon örülünk, hogy felkértek minket, nagy megtiszteltetés. Már órák óta a helyszínen vagyunk és próbálunk, nem sokat aludtam az elmúlt napokban nagyon sok munkánk volt. Nehezen, de újra próbálok a munkámra koncentrálni, viszont nagyon keveset alszom és nem tudni mennyi ideig fogom így bírni, az biztos ma toppon kell legyek, ez az év egyik legnevesebb eseménye Angliában. Fél óra és kezdődik a show, a többi sztár már a vörös-szőnyegen érkezik. Perrien kívül az össze barátnő itt van az öltözőben, és valószínűleg innét is fogják végignézni az eseményt, de ki is jöhetnek a színpad mellé, általában néhány számot meghallgatnak, de a legtöbb időt az öltözőkben töltik a fellépéseink alatt.


~" Dan szemszöge"~

Minden reggel félve hagyom el a házat, mert nem tudom mit tesz aznap Sarah. Az első héten még itthon tudtam maradni vele, de több szabadságod a főnököm nem volt hajlandó adni. Az igazság az, hogy Saraht nem félteném annyira, hisz mitől is kellene, de nem tudom most mi jár a fejében, nem tudom mit érez, nem igazán beszél velem, de szerintem ez teljesen normális, talán élete egyik legnehezebb szakítását (már ha nevezhetem így) élte át. Elég sok ídő telt el már azóta, de nem igazán heverte ki ezt a fiút, sosem bíztam benne igazán, tudtam, hogy meg fogja bántani Saraht, de hiába mondtam neki.A kávézóban ilyenkor nagy a forgalom, a munkából hazainduló emberek beugranak egy kávéért vagy meg is vacsoráznak, nagy a pörgés. Megérkezett a váltótársam, éppen az utolsó vendégemet szolgáltam ki, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám, elfordulok a pulttól és felveszem
  - Jó estét! A Qurion kórházból telefonálok, ön hozzátartozója Sarah Wolf-nak?
  - Igen a bátya vagyok - a vér megfagyott az ereimben, Sarah kórházban van???
  - A húgát baleset érte a  Calle Sevillia és a Calle de Alcalá sarkán, az állapota kritikus, megtudná tenni, hogy bejön a kórházba?  - kritikus, mi történt, egyáltalán, hogy került oda Sarah, az a park másik oldalán van.
  - Persze azonnal indulok. - csaptam a nőre a telefont, amilyen gyorsan csak tudtam a kórházba siettem.


A látvány ami fogadott, borzalmas volt, az egykor életerős és boldog lányt, most gépek tartották életben......






2014. szeptember 12., péntek

XIII. FEJEZET: Egyszer majd marad

Sziasztok!!! Hosszú kihagyás után meghoztam az új részt, a blog sorsa még nem dőlt el teljesen. Nem tudjuk biztosan, hogyan is folytatjuk tovább. Hát az iskola is megkezdődött, nekem nem úgy, ahogyan szerettem volna, óriási csalódás volt az első hét.(most kezdtem a gimit). Volt még valaki, így ezzel? És mit szóltok a fiúk új dalához? Én személy szerint imádom, és már alig várom, hogy meghallhassam az egész cd-t. Na nem rizsázok többet. Remélem tetszik a rész, komizni, pipálni nem illegális ;) ( A könnyekért felelősséget nem vállalok)    Nagy ölelés: *Anna* 


~" Harry szemszöge"~


Hihetetlen ez a csaj teljesen kikészít, tudja, hogy nagyon beindít,  és erre még rátesz egy lapáttal. Hogy, tud ilyen jól táncolni? Még soha nem láttam ilyennek, biztosan az alkohol teszi, nem keveset ivott.
  - Tesó, nagyon jól nyomja a csaj. - ült a mellettem lévő bárszékre Niall.
  - Tudom haver, tudom.  - válaszoltam, de a szememet végig Sarahn tartottam.
  -  Kár, hogy ez nem csak nekünk tűnt fel. - körbenéztem, minden pasi a teremben Saraht figyelte  - Úgy látom ez Saraht kevésbe sem zavarja. - folytatta - Szerintem eleget ivott mára.
  - Hát elég sokat ivott, de ha valamelyik pöcs hozzá mer érni, esküszöm megölöm. - mondtam és belekortyoltam a vodkámba. Egyre nagyobb lett a tömeg a táncparketten. Megittam az utolsó kortyot, majd felálltam, hogy jobban lássam Sarah. Egy pasival táncolt, teljesen felment bennem a pumpa, legszívesebben odamentem volna, és szétszedtem volna őket, de ebbe nem igazán szólhatok bele.
  - Szerintem ezt nem kéne hagynod. - szólt oda Louis, miközben elhaladtak mellettem. 

kiss | Tumblr
Felirat hozzáadása
Sarah mozdulatánál végül betelt a pohár, nem gondolja, hogy ezt hagyni fogom. Ahogy tudtam átverekedtem magam a tömegen ellöktem Sarahtól azt a parasztot.
  - Mégis mit képzelsz magadról?? Táncoltunk nem zavar? - kezdett kötekedni,
  - Nem nem zavar, még egyszer hozzá ne merj érni, megértetted? - emeltem fel a hangomat
  - Ki vagy te, hogy parancsolj neki, talán az apukája??? -  a legkönnyebb utat választottam
  - A pasija, és ha nem gond, most megyünk. - Saraht rángatva haladtunk, vissza a Vip szobába.
  - Most miért kellet eljönnöm, olyan jól éreztem magam, had menjek vissza, Harry légyszi, had menjek vissza? - kérlelt, lehelete alkohol szagú volt, csodálom, hogy a lábán meg tud állni.
  - Ugyan már ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? 
  - De komolyan gondoltam, olyan jó volt vele táncolni, és az illata.
  - Csak egy éjszakát akart tőled. - mondtam felháborodva, tudtam, hogy a pia beszél belőle, de nem volt túl jó hallani ezeket a szavakat.
  - Na és, lehet, hogy életem legjobb éjszakája lett volna.
  - Azt kétlem, úgysem emlékeznél semmire.
  - Ohh, akkor talán téged kéne haza vigyelek? - lökött be a az ajtón, majd magunkra zárta az ajtót
  - Sarah ez nem túl jó ötlet, nyisd ki az ajtót, hazaviszlek elég volt a bulizásból. - a kanapéhoz sétáltam, és az asztalról összeszedtem a cuccait, a táskájába pakoltam őket.
  - Hagyd most azokat,- vette ki a kezemből a táskáját, majd a kanapéra ültetett, és leült mellém, 
  - Sarah menjünk, hazaviszlek, fáradt vagyok és holnap amúgy is hajnalban megy a repülőnk, kérlek. 
  - Ne légy már puhány Harry, vagy esetleg keresem meg azt a srácot, lehet az ő társasága érdekesebb. - állt fel, kezénél fogva visszarántottam
  - Meg se próbáld - mondtam idegesen
  - Mi történt, a nagy és magasságos Harry Styles féltékeny??
  - Ugyan arra a pöcsre, még álmaidban sem. - de sajnos igen
  - Szeretnéd ha veled táncolnék így?? - felállt a kanapéról és elkezdte rázni - Na Harry kérlek csak táncolunk, semmi rossz nincs abban.
  - Végül is egy táncon nem múlik semmi. -majd csatlakoztam hozzá, velem nem úgy táncolt, mit azzal a sráccal, sokakkal több érzelem volt benne, nagyon jó volt vele táncolni. Viszont az alkohol a vérében elkábította, nem csak táncolni akart, többet akart tőlem. Én is többet akarok tőle, de nem fogok visszaélni a helyzettel, nem fogom őt így megszégyeníteni. Holnap elmegyünk, és nem akarom ezt még jobban megnehezíti, így sem lesz egyszerű a búcsú.
  -Sarah ez nekem nem megy - húzódtam el tőle.
  - Azt hittem te is akarod, jól szórakoztunk volna.
  - Én is akarom, de nem így és nem most.
  - Nem igazán értelek, de akkor legalább igyunk valamit.
  - Semmi alkohol, már így is teljesen kiütötted magad.
  - Na légyszi, csak meg egy koktélt hadd igyak.
  - Szó sem lehet róla, különben is lassan haza kéne mennünk, már mindenki lelépett.
  - Jó menjünk, de én nagyon éhes vagyok nem ehetnénk valamint?
  - Tudtommal, hajnali kettőkor nincs nyitva túl sok étterem, egy hamburger a Mc Donald's- ban megfelel.
  - Tökéletes, de én Happy Meal menüt kérek.
  -Rendben hercegnő, indulhatunk??
  - Igen apuci ;) - esküszöm rosszabb mint egy óvodás, a taxis valószínűleg elmebetegnek nézhetett minket, miután Sarah részletesen elmagyarázta neki, hogy mit fog enni, és hogy ő a lányos ajándékot fogja kéri, én közben jókat nevettem rajtuk, a taxis is csatlakozott, és vettünk neki is egy menüt, de neki kizárólag fiús ajándékkal. 
  - Majd nálatok megesszük, jó??
  - Ne nem akarok haza menni, Dani nincs otthon, egész éjjel dolgozik , kérlek menjünk a hotelba.
  - Hát akkor irány a hotel.  - Sarah a hotelhoz vezető úton végig a telefonjával fényképezett, körülbelül úgy 200 képet csinált, hol engem , hol saját magát, hol a taxi ülését fotózta. A szállodában többször is be kellett fognom a száját, mert nem akartam, hogy a hangos és édes nevetésével felkeltsen bárkit is. A szobámban, miután megette a  hamburgerét, legalább meg ötszáz képet csináltunk. Életem legjobb éjszakáját töltöttem vele. Ő volt az a személy aki előtudta hozni belőlem az igazi Harryt, csak egy ember volt erre képes eddig és az az anyukám. Benne megtaláltam az igaz barátságot, mellette igaz férfinak éreztem magam, amit eddig egyik barátnőmnél sem tapasztaltam. Hiányozni fog, de jobb lesz így, megkönnyítem a dolgát azzal, ha nem mondom el neki? Talán, de az is lehet hogy csak rosszabb lesz. 
  - Harry azt hiszem én mindjárt elalszom. - mondta és ásított egy nagyot
  -Búj csak be az ágyba
  - És te?
 - Majd megoldom, ne aggódj, most pihenj, korán kell felkelnünk.
  - Jó éjt Harry - hangja egyre halkult, majd ahogy a párnára rakta a fejét már aludt is. Édesem szuszogott. Magamnak megágyaztam a kanapén, majd ruhástul lefeküdtem aludni.


Néhány órával később


  - Jó reggelt Csipkerózsika Örülnék, ha legalább most felkelnél időben.  - milyen szívélyes fogadtatás kora reggel, köszi Niall
  - Úgy látom erre szükséged lesz, fájdalomcsillapító, hosszú volt az éjszaka? 
  - Kicsit csendesen ha kérhetném, majd szétrobban a fejem, és igen Liam hosszú volt az éjszaka, és tudod, hajnali kettőkor a Mc Donald's-ban egy óvodással nem volt túl egyszerű.
  - Várj mi, te nélkülem voltál a mekiben?? Ohh ezt meg fogom bosszulni Styles. Mégis hogy gondoltad?? 
  - A hűtőbe tettem a kajád.
  - Úúúgy imádlak, felejts el amit mondtam.
  - Amúgy miért aludtál a kanapén?
  - Sarah bent alszik, nem gondolod, hogy befekszem mellé.  - pedig mennyire szeretnék
  - Jobban tennéd ha bemennél hozzá, hamarosan induljunk kell. - Zayn javaslatára vissza vánszorogtam a szobához, halkan benyitottam, nem akartam felébreszteni Saraht. A legkevésbé sem számított erre a látványra. Sehol senki, egy üzenet hevert az asztalon.

" Köszönök mindent, nagyon jól éreztem magam, remélem a fejfájás nálad sem maradt el. ;) Hamarosan találkozunk. Sarah xx "
  - Ti láttátok elmenni Saraht? - kérdeztem a többieket, miközben újra helyet foglaltam a kanapén.
  - Nem pedig, én olyan öt óra körül keltem - válaszolt Danielle, akkor kevesebb mint három órát aludt, hogy bírt így talpra állni, elég rendesen kiütötte magát, én ilyenkor van hogy két napig alszom, neki meg elég volt három óra. Tényleg hihetetlen ez a csaj.
  - Srácok fel óra múlva a parkolóban legyetek, indulunk a reptérre. - kiabált be az ajtón Paul, - A csomagokat is hozzátok. - visszamentem a szobámban összepakolni a cuccaimat, amik meg elől voltak, átöltözni és zuhanyozni lusta voltam így marad rajtam a tegnapi ruhám, egy kis dezodor és parfüm csodákra képes, ezt tapasztaltból mondom. 

"~Sarah szemszöge"~


Fél négy körül szörnyű fejfájásra ébredtem, azt hiszem nem kellet volna ennyit igyak, az estéből nem sok minden rémlik, egy biztos Harry agyában aludtam, remélem nem csináltunk semmi hülyeséget, bár a tegnapi ruhámban aludtam, így ez kevésbé valószínű. Hagytam egy rövid üzenetet Harrynek, majd halkan kiosontam, a lakosztályból. Fogtam egy taxit, majd hazasiettem. Dan már otthon volt, gyorsan lezuhanyoztam, majd a szobámban a tökéletes ruhát kerestem, Sms-t kaptam, ezért a táskámhoz siettem, a kezem ügybe akadó első dolgot látva mosoly kúszott az arcomra, Harry kendője. Imádom az illatát, arra viszont még nem jöttem rá, hogy hogy került hozzám. Már azt is tudom, mit fogok felvenni, tökéletesen passzol a kendőhöz. Csuklómra kötöttem, majd előkotortam a táskám aljáról a telefonomat, s a gardróbhoz sétálva, megnyitottam az üzenetet.

zene


" Fejfájásom nekem is van. Néhány óra és itt hagyom ez a gyönyörű helyet.... És téged. Hiányozni fogsz. Csodás éjszaka volt. Mindent köszönök.       xx H "

Ahogy a sorokat olvastam, arcomat könnyek kezdték mardosni. Fel sem fogtam teljesen, hogy az az ember aki teljesen felforgatta az életemet most itt hagy, és én itt maradok egyes egyedül az érzéseimmel megint, mint ahogy mindig is. Tudhattam volna, furcsa, hogy meg nem is ismerem igazán, figyelmeztettem magam, hogy ne kötődjek annyira, de az érzés csak egyre csak mélyült. Ez a legkegyetlenebb módja a szerelembe esésnek, meg csak nem is ismerjük egymást, de én már belé szerettem. Felkaptam a kiválasztott ruhákat, majd mit sem törődve azzal, hogy bőgtem, és alig aludtam néhány órát, elmentem és megkértem Dant, hogy fuvarozzon engem, nincs sok kedvem így taxizni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű az elkövetkező néhány óra/ nap/ esetleg hónap. Jobb lesz így mindkettőnknek, ő folyton turnézik és nem lenne ideje egy párkapcsolatra, és ha lenne is, miért pont engem választana. Dan tudta mi zajlik most le bennem, így a hotelhez vezető úton egy szót sem szólt, és nem kérdőjelezte meg a sírás nyomait az arcomon. Az utóbbi időben többet voltunk együtt és én mindent megosztottam vele és ő is velem, sokat javult a kapcsolatunk.
  - Kérlek a buszok közelében parkolj, szeretnék kimenni a reptérre, és meg előttük ki szeretnék érni. Csak végignézem ahogy felszáll a gépük.
  - Ahogy gondolod, akkor a buszok mögött parkolok. - egyik kezét levette a kormányról és megfogta az én kezemet. - Erősnek kell lenned, csak így tudsz majd tovább lépni.
  - De én nem akarok. - hangom elcsuklott, és újra könnyek jeletek meg az arcomon. Az autó megállt, a buszok mögött.
  - Tudom Hugi, de így csak megnehezíted ezt az egészet.  - a kocsiban ölelkeztünk, majd mikor készen álltam letöröltem a könnyeket és kiszálltam a kocsiból. A biztonságis fiúk már a csomagokat pakolták, amikor meghallottam egy édes kis nevetést.
  - Sarah, Sarah - kiabálta hangosan. - Te miért nem jössz velünk? 
  - Nem tehetem kicsim
  - Ha szeretnéd elviszünk, van meg hely mellettem - csacsogta édesen
  - Kedves vagy de nem mehetek, sajnálom. - el sem tudod képzelni mennyire szeretnék veletek menni.
  - Ugye meglátogatsz majd?
  - Egyszer biztosan. - remélem hamar  eljön az az egyszer. A lábamon édes kis kezecskék fonódtak össze, letérdeltem majd szorosan átöleltem
  - Szeretlek Sarah - mondta hangosan, a könnyek megint megjelentek az arcomon.
  - Én is szeretlek. - súgtam a fülébe, egy puszit nyomtam a felé tetejére, majd felálltam, Tomot és Lout megöleltem. Nemsokkal ezután megjelent mindenki. A csajokkal kezdtem az ölelgetést, itt megint eltört a mécses.
  - Annyira fogsz hiányozni. - mondat El
  - Ti is nekem csajok.
  - Jövőre ugyanitt. - mondta Dani.
  - Jövőre ugyanitt- mondtuk egyszerre, majd csoportosan megöleltük egymást. 
  - Ha bébiszitterre lesz szükségem, téged hívlak majd először. - mondta Zayn majd Perrie-re pillantott.
  - Ezt el is várom.- mondtam már nevetve.
  - Hiányozni fog ez a mosoly, remélem meg látjuk egymást - ölelt meg Liam
  - Biztos vagyok benne.
  -  És tudod Sarah, mindig a pillanatnak élj - ölelt meg Louis
  - Mert minden más bizonytalan, tudom Louis,  erre az egy mondatodra emlékszem, mindig ezt ismételted. - mosolyogtam rá, már csak Niall és Harry voltunk, a parkolóban, a többiek már a buszról integettek.
  - Mindenképpen szólj ha Magyarországra készülsz, meg kell kóstolnom, a gulyást vagy mit.  - hát ez teljesen bolond.
  - Ígérem szólok- ötletem át őt is. Harry....                                (zene)

 Csak áll és a cipője orrát bámulja, nem mosolyog, az az édes ki csintalan mosoly nincs az arcán, a könnyek már megint megjelentek. Nem szól semmit, én sem teszem, a csend az egyetlen ami most beszél, csak nézem őt, mintha kést forgatnának bennem, a fájdalom nem múlik. Az emberek azt mondják ha igazán szereted elengeded, nekem is ezt kell tennem.


November. | via Tumblr 


.........




  "El kell búcsúzni. Ha az ember    nem teszi, örökre szilánkok      maradnak a lelkében."






"Egyikük sem szólt semmit, amikor megölelték egymást. A szavak néha nem mondanak eleget, a betűk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz, hogy pontosan kifejezzék a szív érzéseit."





Az idő mintha megállt volna, csak mi voltunk, a világ megszűnt létezni. Fejemet a vállába fúrtam, utoljára beszívtam mámorító illatát. Majd elváltunk, nem szóltunk semmit, megfordult és elindult a buszhoz.
  - Harry a kendőd,- kiabáltam utána- nálam maradt! - hangom gyenge volt és erőtlen.
  - Tartsd meg nekem is van.- mosolyodott el, majd előkapta az én egyik kendőmet. Akaratlanul is mosoly jelent meg az arcomon, el sem tudom képzelni, mi történt tegnap este abban a szobában. Utoljára végigmért, majd elmosolyodott, és felszállt a buszra. A könnyek újra mardosni kezdték az arcomat, az autóhoz szaladtam, kivételesen nem az anyós ülésén foglaltam helyet, hátra ültem. Ahogy beültem, már el is hagytuk a szálloda parkolóját, egyenesen a reptérre tartottunk. Bedugtam  a fülembe a fülhallhatót, majd elindítottam a hangulatomhoz éppen megfelelő számot. Dan leparkolt, és én már rohantam is befelé, az előtérből tökéletes látás nyílik a gépekre. Az ablakhoz sétáltam, magán géppel mennek. Pár perccel később megjelent az egyik gép mellet a két busz, elkezdték a csomagokat átpakolni. Arrébb léptem párat, hogy teljesen szemben legyek a géppel. A csomagokat szállító busz kiürült majd elhajtott. A srácok elkezdtek átszállni, Harry sehol sem volt. Márcsak ő volt a buszon. Majd leszállt, ugyanolyan tökéletes volt mint máskor, egy valami viszont hiányzott, a mosolya, még nem szállt fel, talán vissza akar fordulni, ő sem akarja ezt az egészet. Felnézett az ablakra, pont ahol én álltam, arca meggyötört volt, és szomorú, soha nem láttam még ilyennek. Megint elkapott a sírás, kezemmel megérintettem a hideg ablaküveget, csak bámultam őt és sírtam, nem tudtam mást tenni. 

Anastasia Ustenko
" A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék : Soha, soha nem látlak többé. "

A gép hamarosan kigördült a kifutóra, szépen lassan felszállt, lassított felvételként tűnt el a magasban. Soha nem éreztem még ilyet, egy részem most meghalni készült.Csak sírtam, el sem tudom képzelni mit fogok most, csinálni, a szállodában nem szívesen dolgozom, minden rá fog emlékeztetni. Egy védelmező kart éreztem vállamon, Dan jött be hozzám.
  - Gyere, menjünk haza,van otthon csoki, és fagyi,megnézünk egy filmet.
  - Csokifagyi?? - töröltem le könnyeimet
  - Csak az van. - mondta mosolyogva
  - Indulás, csokifagyira éhezemm!! - kiabáltam, a fülébe. Tudta ilyenkor mit kell csinálni, ha rossz kedvem volt, mindig mesét néztünk és fagyit ettünk. Jó lesz végre, otthon, nagyon korán van és jól esne egy kis alvás, de előbb filmezzünk. Két doboz fagyival helyet foglaltunk a kanapén, jól betakaróztunk, majd Dan elindította a Gru-t, imádom, ezt a filmet, nekem is szükségem van egy eccavúra. Már a film közepén tartottunk, (a fagyit már felzabáltam) amikor rezegni kezdett mellettem a telefonom, üzentem jött. Ahogy a sorokat olvastam újra bőgni kezdtem, mégis, hogy lehet ilyen szívtelen, hogy teheti ezt, mégis mire jó ez neki, csak meg inkább megnehezíti a dolgokat.  
" Felejts el.  Mintha nem is ismernénk egymást, éld az életed, tovább kell lépned. H "
Földhöz vágtam a telefonomat, felsiettem a szobámban becsaptam az ajtót, leültem a földre, kezemmel összekulcsoltam a térdeimet, és bőgtem, mit is tehettem volna. Legszívesebben most csak úgy leugranék egy ház tetejéről. Az öngyilkosság már többször megfordult a fejemben, de sosem gondoltam komolyan, most viszont úgy éreztem, ez lenne a legjobb megoldás. Órákig ültem és csak sírtam, borzalmas állapotban vagyok, el sem tudom képzelni, hogy folytatom most az életem. Idejött, két csodás hetet töltöttem vele, majd itt hagyott, és most azt kéri felejtsem el, mégis, hogyan felejtsem el, amikor olyan szerelmes vagyok belé, mit még soha senkibe. Soha nem éreztem még olyat, mint mikor vele voltam, azok a bizonyos pillangók, nálam nem pillangók voltam, én egy teljes állatkertet éreztem a hasamban. Ahogy a nevemet mondta, ahogy azokkal a gyönyörű szemeivel rám nézett, az illata, egyszerűen tökéletes. És nekem ezt most mind el kellene felejtenem, mégis hogyan tudnám. Dan körülbelül egy órája bejött a szobámba, az asztalomra rakott egy tálcányi kaját és üdítőt, majd kiment, nem szólt semmit. Kerestem egy kis csokit a tálcán, majd elvettem a telefonomat, alatta egy üzenet volt, Dan kézírásával. A telefonomat az asztalom fiókjába helyeztem, majd visszasétáltam az ágyhoz, kibontottam a csokit, majd olvasni kezdtem a levelet.
"Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig, hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy aminek el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem.Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz úgyis visszatér."
A levelet szorongatva rohantam le a lépcsőn, a konyhában volt, nem szóltam semmit, csak megöleltem. A bátyám és nem hagyhatom itt, ismer és szeret, az öngyilkosság nem megoldás. Csak öleltem és nem akartam elengedni, mindig is közel állt hozzám, most van rá igazán nagy szükségem, és ő itt van, és itt is lesz. Mindig.

2014. július 27., vasárnap

XII. FEJEZET.

Sziasztok!!! Petrával úgy döntöttünk folytatjuk a blogot. Meghoztam a részt, remélem elnyeri tetszéseteket, és velünk maradtok. Örülnék ha érkezne néhány komi, biztatásképpen
 Nagy ölelés: *Anna* :)



M* | via Tumblr



~" Sarah szemszöge"~





Az utolsó este így együtt. Holnap reggel elutaznak, és lehet soha többé nem látom őket. A város egyik legjobb (és legdrágább) szórakozóhelyére megyünk. A helyhez megfelelő öltözékben ülök egy taxiban. Már messziről látni a sorban álló tömeget, akai a bejutásra várakoznak. Kifizettem a taxit, majd a bejárathoz sétáltam.Már hallottam az üvöltő zenét.(https://www.youtube.com/watch?v=omSAW9R4z5k) A többiek még nem érkeztek meg.
  - Mivel szolgálhatok kislány? - kérdezte az ajtóban álló kétajtós szekrény méretű kidobó.
  - A barátaimat várom, hamarosan megérkeznek. - mondtam felé fordulva.
  - Szóval te is ahhoz a puccos társasághoz tartozol. - nézet végig rajtam undorral a fején.
  - Már van bent valaki? - kérdeztem.
  - Igen az egyik srác, ha gondolod te is bemehetsz. - mondta, majd befelé mutogatott, biztos voltam benne, hogy , Liam az mivel ő szervezte, gondolom előre idejött fizetni meg stb.- A folyosó végén jobbra, az ajtón VIP felirat. Nem lesz nehéz megtalálni.. - mondta és beengedett.
  - Köszönöm a segítséget. - mosolyogta rá, és már indultam is. Szóval végig a folyosón, majd jobbra, nem lehetne eltévedni. Benyitok a szobába, sehol senki. Néhány pohár az asztalon. Leültem az egyik kanapéra, elővettem a telefonomat, pár perccel múlt tíz,és a többiek sehol.Kinyílik az ajtó, teljesen lefagyok, hogy került ide, mit keres itt, az ereimben megállt a vér.
  - Rég láttuk egymást, hiányoztál. - mondta, kiabálásra nyitom a szám, de ő hamarabb megszólal - Semmi értelme Wolf, a falak hangszigeteltek, tudod, ide általában nem bulizni jön az ember, ezt a szobát másra használják.  - felálltam és az ajtó felé indultam, el akarok menni innét, ilyenkor hol vannak a többiek.
  - Rossz ötlet - mondta gúnyosan ahogy az ajtó felé araszoltam - Nyugodj meg  itt jó kezekben vagy. - kezdtem megijedni tőle, elindult felém, szépen lassan végigmért majd megnyalta a száját.
  - Rég nem voltunk együtt, azt hiszem ezen változtatnunk kell....most! - elkezdtem hátrálni, a táskám kiesett a kezemből, felgyorsította lépteit. Végig simított a kezemen, az érintésétől szememből könnyek csordultak ki.
  - Leon én ezt nem akarom, a barátaim mindjárt itt lesznek, és akkor ennek ne lesz jó vége. - mondtam, de a hangom gyenge volt.
  - Szerintem, ezt te is akarod, - próbáltam ellenkezni, de erős szorítása, mellett ez lehetetlen. Meleg leheletét már az arcokon éreztem, a nyakamat puszilgatta. Annyira undorodom magamtól, hogy az elképzelni sem lehet. Harry hol vagy ilyenkor, srácok szükségem van rátok. A könnyeim mardosták az arcomat, érintésétől kirázott a hideg. Van egy olyan érzésem, hogy ha a srácok kb. kettő másodpercen belül nem érnek ide, akkor Leon megint kárt tesz bennem.


~" Harry szemszöge "~


A taxiban már mindenki nagyon jó hangulatban volt. Óriási bulit terveztünk ma estére. A klubbnál kiszálltunk a kocsiból és a bejárathoz igyekeztünk. 
  -Ti látjátok Saraht? -kérdeztem
  - Nem, biztos késik, várjunk még néhány percet. - javasolta Liam
  - A lány már bement az egyik haverotokhoz, a Vip szobába. - mondta a kidobó srác
  - Várjatok, ha Sarah már bement kivel lehet, hiszen csak  mi leszünk. Hívtatok valaki mást is? - kérdezte aggódóan El, mindenki csak rázta a fejét. Nekem viszont beugrott egy név, Leon. Teljesen felment bennem a pumpa, a kidobót félretolva rohantam a szoba felé. Ha az a barom egy ujjal is hozzá mert érni Sarahhoz, esküszöm megölöm. Amint megpillantottam a VIP feliratot, gyorsabban kezdtem futni. Feltéptem az ajtót, sajnos igazam lett, borzalmas volt így látni őt. Egyszerűen csak nekiestem a srácnak, ott ütöttem ahol értem nem érdekel meghal e miattam. Legszívesebben megöltem volta. Még szerencse, hogy a többiek jöttek és megállítottak, mert ha nem lettek volna ott abból a gyerekből nem marad semmi. A fiúk hívták a biztonságaikat, ők pedig kidobták a szórakozó helyből. Körülnéztem, de Sarah és a lányok már nem voltak a szobában. Biztosan haragszik rám, mert nem voltam mellette. Ha bármi komoly baja történt, az soha nem bocsátom meg magamnak. 

~" Sarah szemszöge "~

Undorodom magamtól, áldom az eget, hogy a srácok időben megérkeztek. Nem haragszom senkire, ez csakis az én hibám, nem hagyhatom, hogy Harry magát okolja.Ahogy kiszabadítoty  Leon fogságából egyből a mosdóba rohantam. Körülbelül 5 perc alatt háromszor hánytam, borzalmasan nézhetek ki.
  -Sarah jól vagy? - kérdezte Dani
  - Persze, csak kicsit rendbe hozom magam.
  - Akarod, hogy, hívjunk egy taxit? - kérdezte Perrie
  - Dehogyis, ma este bulizni akarok. - viszont erre a mondatomra már nem reagáltak.Miután meggyőződtem arról, hogy gyomrom teljesen tartalmát kiadtam magamból, kinyitottam a wc ajtaját, de a tükörben nem az fogadott amit látni szerettem volna. Óriási vörös foltok éktelenkedtek a nyakamon, Leon megbélyegzett, legszívesebben elsírtam volna magam, de ehelyett kihúzták magam, kiöblítettem a számát egy kis vízzel, megigazítottam a sminkem, bekaptam egy rágót, ami remélem, elűzi azt a borzalmas ízt a számból. Utoljára belenéztem a tükörbe, a sebeimet vizsgáltam, felszisszentem amikor hozzájuk értem, a lányok csak bámultak, undorodom magamtól.
  - Egész este itt fogunk dekkolni? - kérdeztem mintha mi sem történt volna
  - Biztos maradni akarsz? - kérdezte El
  - Miért ne, ami megtörtént megtörtént, ezen már nem tudunk változtatni. - mondtam kellő egyszerűséggel.
  - Hát akkor mire várunk? - kérdezte Perrie. Visszamentünk a fiúkhoz a vip szobába, a sajnálkozó pillantások most sem maradtak el, de különösebben nem érdekelt. Harry és Niall között foglaltam helyet.
  - Annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted. - suttogta a fülembe 
  - Nem a te hibád, ne okold magad. 
  - Nagyon fáj? - kérdezte, s közben hajamat kisöpörve a  nyakamból megérintette a sebeket.
   - Auuuu, csak egy kicsit, nagyon csúnya?- kérdeztem
  - Gyönyörű vagy. - duruzsolta a fülembe.
  - Mit iszunk? - kérdezte Zayn, kizökkentve minket a kis beszélgetésünkből.
  - Valami erőset - mondták egyszerre
  - Választhatok én?- kérdeztem
  - Persze, de csak ha valami jó cucc. - mondta
  - Ittatok már igaz magyar pálinkát? 
  - Milinkát? - kérdezte Niall
  - Ez egy magyar pia. Tudjátok hol van Magyarország? Gondolom nem de mindegy is. Magyarország gyönyörű ország, szép lányokkal, isteni ételekkel, és ütős alkohollal. Ezt onnét tudom, mert 2 éve jártam ott, mert a bátyám barátnője félig magyar, és ott nyaraltunk. Térjünk vissza a pálinkára, kb 50% alkoholt tartalmaz egy egy literes üveg. Nagyon ki tud ütni, és nekünk pont erre van szükségünk, igaz? Ha itt nem árulják, bár azt kétlem, otthon van két üveg... :)
  - Szerintem ki kéne próbálnunk ezt a pálinkát- javasolta Zayn
  - Szerintem meg a jó magyar konyhát, kellene, de kezdésnek ez is jó lesz. - Niall állfelháborodottsággal előadott, kis monológja után mindenki nevetésben tört ki. kikértük a pálinkát üvegben, kis kupicás poharakkal, és mindenki kért magának, még egy koktélt, hogy leöblítse, az erős szesz ízét. A srácok nem hitték, hogy tényleg nagyon erős ez a pia. Az alkohol, hatására már mindenkinek nagyon jó kedve volt, így kivonultunk a Vip-ből, és kimentünk táncolni a tömegbe. A zene magával ragadott, nem érdekelt mi történt néhány órával ezelőtt, táncoltam és élveztem. Az alkohol a véremben teljesen elkábított, kezdtem egyre erotikusabban táncolni, körbenéztem és tucatnyi férfi szem pár tapadt rám. De mind közül csak egy emberre koncentráltam, a bárpultnál ült, tisztán láttam, hogy engem bámul, hát Styles akkor játszunk egy kicsit.







2014. május 28., szerda

XI. FEJEZET

Sziasztok, kicsit később hoztam a részt( sajnos ez nem újdonság). A részről annyit, hogy picit befejezetlen. Remélem vannak köztetek rendszeres olvasók, köszönjük nekik, hogy kitartanak mellettünk, az újaknak pedig nagyon örülünk.    Nagy ölelés: *Anna*


"~Sarah szemszöge~"


Az éjszaka valamivel nyugodtabban telt, mint a tegnapi, de még így sem pihentem ki magam teljesen. Jól esik, hogy Harry tényleg figyel rám, igaz már nem vagyok óvodás és tudok magamra vigyázni, de ebben a helyzetben lehet, hogy el kell majd a segítsége. Az éjszaka arról álmodtam, hogy vidámparkban voltam, és nagyon jól éreztem magam, ezért úgy gondoltam elviszem Lux-ot és a srácokat a városi vidámparkba. remélem tetszeni fog nekik az ötlet, mondjuk ahogy Louist ismerem néhány óra múlva már az óriáskeréken fogok ülni. Összekészülődtem és már indultam is , a bátyám nem volt itthon gondolom korán ment dolgozni.
Szeretek reggel gyalogolni, nézni a világot, ahogy elrohan melletted, az emberek akik a szokásos kávéjuk nélkül még zombik, és a kisgyerekek akiknek már ilyenkor is jó kedvük van mert tudják, ma is egész nap játszhatnak a pajtásaikkal. A szemem sarkából látom ahogy lassítani kezd mellettem egy autó, nem nézek rá, nagyobbakat lépkedek, de nem ér semmit.
  - Miért nem vártál meg? - kérdezte rekedtes reggeli hangján - Ne megbeszéltük, hogy érted jövök.
  - Sajnálom kiment a fejemből. - istenem, mennyit várhatott rám, teljesen elfelejtettem, hogy megbeszéltem Harryvel, hogy reggel értem , jön.
  - Na beszállsz, vagy mész gyalog, nem akarom lassítani a forgalmat. - kérdezte tényleg morcosan
  - Már nem azért, elhiszem, hogy haragszol, de, ha ilyen vagy inkább megyek gyalog. -  mondtam és saját megvallásom szerint teljesen igazam volt.
  - Légy szíves szállj be, tényleg lassítom a forgalmat. - küldött felém egy hamiskás mosolyt, beszálltam az autóba, már csak azért is mert tényleg kezdtek ránk dudálni. A szállodáig tartó úton szinte végig kínos csendben ültünk egymás mellett.Megértem, hogy haragszik rám, de nem én ajánlottam fel, ő ragaszkodott hozzá. És tudja, hogy ez korán keléssel jár.
   - Nehogy azt, hidd hogy bármennyire is érdekel, hogy mikor indulsz el, látom megvagy nélkül. Ezek szerint azt amit kértél tőlem nem gondoltad komolyan, csak szavak voltak igaz? - kérdezte, szinte kiabálva, nem láttam még ilyennek, kezdtem megijedni tőle.
  - Nem Harry félre érted, nem értem most mit kell ekkora problémát csinálnod ebből.
  - Még hogy én csinálok problémát, ezt most vond vissza.
  - Attól, még, hogy te vagy HARRY STYLES, nem kötelességem bármit is visszavonni, főleg olyat nem, ami teljesen igaz.- mondtam felháborodottan.
  - Azt hiszem jobb lesz, ha most kiszállsz, még mielőtt, valami olyat találok mondani, amit nem gondolok komolyan. - mondtam nyugodtabban majd megállt az autóval. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen bunkó, azok után amit tegnap történt, nem gondoltam volna, hogy így veselkedik majd velem. Jobbnak láttam innét már sétálva menni,nem akartam nagyobb balhét, még a végén az újságban lettünk volna. Nagyon felhúztam magam Harryn, teljesen elrontotta a napomat, de a többieknek még lehet jó napjuk. Amíg Luxra vártam a telefonomon megnéztem a vidámpark honlapját, ki is választottam néhány játékot, amikre mindenképpen fel szeretnék ülni. Amikor megérkeztek nem említettem nekik semmit a kis tervemről.
  - Sarah nem láttad Harryt, nem jött enni, és nem veszi fel a telefont? - kérdezte Liam, most erre mit válaszoljak, mondjam az igazat, vagy füllentsek egy kicsit.
  - Ma reggel veszekedtünk egy keveset, bolhából csinált elefántot, nem gondoltam, hogy ennyire megbántom azzal amit mondok neki. - mondtam el őszintén ,ezt láttam a legjobb megoldásnak.
  - Biztos futni ment, ha valami baja van mindig ezt csinálja, ez kikapcsolja.  - mondta Louis teljesen nyugodtan.
  - Ha nem bánjátok délutánra szerveznék egy kis közös programot, mindenki garantáltan jól fog szórakozni. - mondtam izgatottan.
 - Rendben, szerintem mindenki benne van, néhány nap múlva úgyis indulunk haza, jó lesz kicsit kimozdulni a hotelból. - mondta Zayn, mindenki egyetértően bólogatott.
   - Na ennek örülök, akkor, egykor találkozzunk az étteremben, addig próbáljátok előkeríteni Mr. Nagyongyorsanfelkapomavizet urat. - céloztam ezzel a kis veszekedésünkre - Akkor mi megyünk is. - megfogtam Lux kezét és már indultunk is a játszó szobába,  megismerkedett egy kislánnyal nagyon jól el voltak délelőtt.


~" (eközben) Harry szemszöge "~


- Nehogy azt, hidd hogy bármennyire is érdekel, hogy mikor indulsz el, látom megvagy nélkül. Ezek szerint azt amit kértél tőlem nem gondoltad komolyan, csak szavak voltak igaz? - kérdeztem tőle, úgy gondolom jogosan, hiszen tegnap megbeszéltünk valamit.
- Nem Harry félre érted, nem értem most mit kell ekkora problémát csinálnod ebből.
- Még hogy én csinálok problémát, ezt most vond vissza.
- Attól, még, hogy te vagy HARRY STYLES, nem kötelességem bármit is visszavonni, főleg olyat nem, ami teljesen igaz.- mondta felháborodottan. Mégis miért kell így beszélnie velem, mi az, hogy én vagyok Harry Styles, bármennyire is ismert valaki, úgy gondolom ezzel nem kell visszaélnie, főleg nem ilyen helyzetben.
 - Azt hiszem jobb lesz, ha most kiszállsz, még mielőtt, valami olyat találok mondani, amit nem gondolok komolyan.  - mondtam neki, és megálltam az autóval, ki kell szellőztetnem a felem, el kell szakadnom ettől a nagy nyüzsgéstől. Újra beindítottam a motort, el akartam tűnni innét, legszívesebben egészen Londonig menekültem volna, nagyon megbántam amit tettem, hogy lehettem ilyen bunkó Sarahval. Mire feleszméltem már a városon kívül voltam, nem érdekelt hol vagyok, és az sem, hogyan kerülök vissza nyugalomra volt szükségem. Tényleg nagyon messze járhattam, már egy autóval sem találkoztam, lehúzódtam  és megálltam az út szélén. Kiszálltam a kocsiból, kivettem a kesztyű tartóból a naplómat és azt a füzetet amiben a saját dalaimat, és a banda dal ötleteit írom. Talán most is tudok írni valami, de egyre csak Sarahn kattog az agyam, hogy hagyhattam ott őt, miért kellet ilyen bunkónak lennem. Csak magamat okolhatom semmi, értelme sem volt veszekedni. Olyan hihetetlenül makacs vagyok, szegény Sarah, most biztosan azt hiszi egy egy paraszt vagyok, jól is gondolja, nem értem mért viselkedtem így.  Ha veszekedés helyett inkább az iránta érzett dolgokat mondtam volna neki lehet előrébb tartanánk. Talán valami fogalmam lenne arról, mégis ő hogy érez irántam, erre pont az ellenkezője történt, lehet, hogy örökre megutált, és soha többet nem áll velem szóba. Helyre kell hoznom ezt az egészet. Beszálltam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam próbáltam az ide vezető úton visszafelé menni, de még így is sikerült eltévednem. természetesen a telefonom is a legjobbkor merül le. Szerencse hogy van a kocsiban töltő, de valami nagyon eldugott helyen lehetek, mert még GPS jelet sem találok, beértem egy kis falucskába, feltettem a napszemüveget és bementem a benzinkútra egy térképet venni. Szerencsére nem ismert fel az öreg bácsi aki kiszolgált. A telefonom megnézve rájöttem, hogy körülbelül 5 órát töltöttem a semmi közepén, több mit tíz hang posta üzenet. A fiuk kerestek.
Louis: " Héé, tesó hol vagy, és mi történt Sarah teljesen ki van bukva???...."
Zayn: " Jó lenne, ha élet jelet adnál magadról, kezdünk aggódni"
Liam: "Nem tudom mi történt köztetek, de ha így eltűnsz valami tényleg nincs rendben, kérlek jelentkezz minnél előbb...."
Niall: " Figyelj haver! Most nagyon haragudni fogsz rám, nélküled ebédeltünk, én akartam, el sem tudom képzelni, hol vagy. Nem akarsz végre vissza jönni."
Louis: " legalább vissza hívhatnál......"
Liam: " Ha két órán belül nem jelentkezel hívjuk a rendőrséget."
Az utolsó üzenet, negyed órája érkezett.
Niall: " Húsz perced maradt, kérlek jelentkezz. Sajnálom, de nem bírunk tovább várni, a vidámparkba indulunk. Ha keresnél minket itt vagyunk.Cím: Autopista Del Este 341.   Szia Harry Sarah vagyok! Nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy ennyire megbántalak kérlek hív, minél előbb!!! "
Sarah annyira jó volt újra hallani a hangját, azonnal visszahívom őket, és már indulok is, persze ha ki tudok igazodni a térképen.
Több mint két órába telt beérnem a városba, nem volt egyszerű, sohasem tudtam térképet használni, de Sarah miatt megtettem. A mai nap  alatt rájöttem arra, hogy tényleg szeretem őt, talán azért mert nem olyan mit a többi lány. Különleges, ha a szemébe nézek, olyan világot látok, ami a közös jövőnket ábrázolja. Nem  sok időm maradt, ma mindent el akarok neki mondani, ehhez csak kettesben kell maradnunk.


~ " Sarah szemszöge" ~

Annyira megijedtem amikor, nem tudtuk elérni Harryt, nem akartam megbántani, főleg nem ennyire.
Nagyon fontos számomra, ő az egyetlen ember aki tud róla mindent, tényleg mindent. Ez a néhány nap ráébresztett arra, hogy milyen fontos nekem ő, részemről ez több mint barátság. Szeretem  őt. Pár nap múlva haza utazik és én lehet, hogy soha többé nem látom őt.El kell mondanom neki mit érzek iránta, talán neki is jelentek valamit.
  - Sarah, Harry pár perc múlva ideér, épségben előkerült. - mondta Niall boldogan
  - Ennek örülök, viszont egy kicsit még haragszom rá, de ezt majd tisztázzuk, a délután folyamán. - nem is haragudtam már rá, de egy kicsit még játszom a sértődöttet.
  - Nézzétek ott jön!! - kiáltotta Louis. De mégis miért rohan? Felém jön, ne Harry állj meg, el fosz esni.
Lelassít, majd széttárja karjait , meg  fog ölelni, várjunk, én ezt nem akarom, még haragszom rá. Megölel, úgy igazából, mintha, elvesztett volna, és most látna újra. A fülembe suttog, talán azt, hogy "sajnálom" de nem értem, gyenge a hangja. Nem tudok reagálni, mi ütött belé, lassan szétválunk, a többiek értetlenül néznek.
  - Mit álltok itt, még nem is ültetek fel semmire? - kérdezte mintha, semmi sem történt volna
  - Ezt most komolyan kérdezed? Eltűnsz, és úgy gondolod mi nyugodtan szórakozunk? - kérdezte Liam felháborodottan, jogosan.
  - Hagyjuk most a délelőttöt, szórakozzunk egy kicsit -javasoltam - Irány a hullámvasút! Ki ül mellém?
  - Majd én -ajánlotta fel Niall,- ugye nem baj ha sikítani fogok.
  - Na de kérem azt ott kötelező - mondtam neki nevetve
Beálltunk a a kígyózó sorba, végül is kiderül, hogy csak hármasával lehet felülni, így Harry is csatlakozott hozzánk. Miután leszálltunk Niall majdnem elhányta magát, nem csoda hiszen egész nap evett.Elég későre járhatott, mert Tomék hazavitték Luxot. Nagyon jól szórakoztunk a mai nap, de valami még hiányzik ahhoz, hogy ez a nap tényleg tökéletes legyen. Az óriáskerék, egy olyan személlyel akinek néhány dolgot be kell valljak. Nem mondtam neki semmit, csak megfogtam a kezét, és magammal húztam az óriáskerékhez, szerencsére nem volt nagy sor, így hamar a kis kabinban ültünk. Nem kérdezett semmi, azt sem, hogy mert őt hívtam, és azt sem, hogy miért vagyunk itt. Csak nézett rám,  és mosolygott, édesen, annyira, hogy belepirultam, gondolom tudja mért van itt, remélem sejt.
  - Nézd, hát nem gyönyörű! -  mutattam a naplemente felé.
  - Igen tényleg az! - mondta még mindig engem nézve.
  - Ne engem nézz, a naplemente szebb. - mondtam.
  - Ezzel sajnos nem tudok egyet érteni. - válaszolta kacéran, teljesen elpirultam, észrevette, ezt halk kuncogás jelezte.
  - El kell mondanom valamit! - mondtuk egyszerre, úgy mit a filmekben, amikor mindenkire rájön az őszinteségi roham.  - Mond csak te  - ajánlottam fel
  - Nem mond te biztos fontosabb mint az enyém. - viselkedett úriemberként. Na sarah most szedd össze minden bátorságod, el kell mondanod neki.
  - Én csak... igazából.....Örülök, hogy megismertelek...- nem igaz nekem ez nem megy, nem tudom elmondani neki, nem itt és nem most.
  -Úgy szint. - mondta kellő egyszerűséggel, nem ezt a választ vártam - Őszintén megmondva teljesen felforgattad az életem.
  - Ezt meg, hogy érted? - kérdezősködtem
  - Az most nem fontos, a lényeg, hogy itt vagyunk. Sajnálom, ami reggel történt nem kellet volna felkapnom annyira a vizet. Csak korán volt, keveset aludtam, minden összejött és rajtad vezettem le a feszültséget. Ugye nem haragszol? - kérdezte
  - Ezt most komolyan kérdezted? Megkérsz, hogy szálljak ki a kocsiból, majd eltűnsz és azt sem tudjuk hol vagy. Nem, nem haragszom, csak egész nap lelki ismeret furdalásom volt, mert azt hittem miattam van ez az egész, és te még egy üzenetet sem hagysz. - mondtam el őszintén.
  - Hányszor kérjek még bocsánatot. - kérdezte felháborodva.
  - Talán a srácoktól kéne, ők akarták hívni a rendőrséget. - mondtam neki teljesen nyugodtam
  - Igen igazad van, sajnálom, csak ennyi idő nem elég ahhoz, hogy rendesen ki tudjak kapcsolódni.
  - Semmi baj ez természetes, fáradtak vagytok, máshogy reagáltok. Kár, hogy néhány nap és elmentek.
  - El sem tudod képzelni milyen rossz.  - mondta
  - Sajnos, el tudom.
  - De most nem ez a lényeg, még itt vagyunk, mi ketten... meg a többiek. - szóval érez valamit, el kell mondanom neki - hé mindjárt leérünk.
  - Sarah kérdezhetek valamit??
  - Persze.
  - Tudsz biciklizni?? - most komolyan nem ezt vártam
  - Igen, ki nem tud? - kérdeztem
  - Gyere szökjünk meg, menjünk biciklizni. A többieknek nem kell tudni róla.
  - De már sötétedik. - mondtam
  - Kit zavar az utak kivilágítottak.
  - És honnét szerzünk bicót?
  - A srácoknál a hotelban van kettő, gyere elég volt a vidámparkból. - tartott szünetet. - csak veled akarok lenni, nem kellenek emberek, senki, csak mi ketten.- a kezem után nyúlt.-  Csak mi - ismételte újra.


  Már kifelé sétáltunk a vidámparkból, ahogy a parkolóba értünk megállta mellettünk egy furgon, az egyik biztonsági őr kirakta a két bicikli, és már ment is. A fiuknak küldött egy SMS-t, azt írta hazavisz engem, nem kell nekik mindenről tudni.
  - Hölgyem a hintója előállt. - mondtam udvariasan a bicó felé mutogatva.
  - Köszönöm uram, merre is megyünk? - kérdeztem
  - Csak el innen. - mondta. Felültünk a biciklire és száguldottunk, nem érdekelt, hogy ki lát meg csak el akartuk hagyni ezt a várost. Elfelejteni mindent, csak egy éjszakára, szabadnak lenni.Ketten, csak mi ketten. Annyira jó vele lenni, olyan mintha már ezer éve ismernénk egymást.  Talán el tudom mondani neki mit érzek iránta és a mai nap után, már abban is biztos vagyok, hogy én sem vagyok közömbös számára.




2014. május 15., csütörtök

X.FEJEZET

Sziasztok. A héten csináltam chatet. Használjátok bátran:-)Most már megpróbálok én is hosszabb részeket hozni. Már itt az év vége nincs annyi házi. A rész végét telóról írtam így az valószínűleg vannak benne elgépelések, hibák. Majd megpróbálom kijavítani. Jó olvasást.;-)

Egy kis nyugalom

"Sarah szemszöge"

Egyre közelebb és közelebb hajolt az arcomhoz majd a fülembe súgta.
- Jó éjszakát Sarah!- mondta Harry halkan. Először azt hittem, hogy meg fog csókolni. Bár egy picit vágytam rá örülök neki, hogy nem történt meg. Az túl gyors lett volna.
- Jó éjt Harry!- köszöntem el én is. Épp indultam be a házba, amikor a kezem után nyúlt és vissza húzott.
-Mikor jöjjek érted holnap reggel?- kérdezte. Bár vágytam a társaságára, de ő ide nyaralni jött, nem azért hogy az egyik alkalmazottat fuvarozza ide-oda. Még akkor sem ha most Leon bekever.
- Nem kell értem jönnöd. Te nyaralsz én pedig ott dolgozom ahol nyaralsz. Inkább aludj sokáig a hét óra az még elég kora.- mondtam mosolyogva.
- Nem! Nem akarom, hogy bármi bajod legyen. -jaj, de kedves. De akkor sem  hagyhatom.
- Kizárt. Holnap találkozunk. Puszi.- fordultam meg és siettem be házba, mielőtt még elkezdene győzködni. Valószínűleg hamar beadnám a derekamat. Az idő hamar eljárt úgyhogy elmentem fürdeni, majd felvettem a pizsamámat.
Bebújtam az ágyamba majd pár perc után már aludtam is. Látszik, hogy nap közben eléggé elfáradtam. Amint lehunytam a szememet, olyan mintha újra kinyitottam volna.
" Éppen iskolába igyekeztem amikor az iskola előtt megláttam egy srácot. Suli még soha nem láttam, úgyhogy valószínűleg valaki rokona, vagy egy új diák. Remélem új diák és hozzánk fog járni. Igen helyes.
- Sziaaa Sarah! Rég láttalak. -köszönt Amy és Andy. Csak ő velük vagyok jóban. Igazából Amyt már óvoda óta ismerem és mikor elkezdtük a gimit, megismerkedett Andyval. Azóta járnak és teljesen álom pár szindrómában szenvednek. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor vesztek össze 3 év alatt. Nagyon cukik együtt.
- Sziasztok! Hát igen a bátyámmal elmentünk rokonokhoz pár napra. - mosolyogtam rájuk.
- Az új srác. Leonnak hívják és nagyon kedves. Az osztály társunk. - Mondta Amy.
- Ki? Vagyis mitől beszélsz? - kérdeztem meg, bár sejtettem.
- Ne is tagad! Láttam, hogy az előbb hogy bámultad. Bár úgy tudom, hogy szingli, úgyhogy lehet nála esélyed. - kezdet el csacsogni. Nekem pedig akaratlanul is a szemem az új srácra vagyis Leonra téved. "Helyes, szívesen járnék vele"-gondoltam.
- Igen szerintem, bár én nem járnék vele. Nekem itt van Andy. Úgy drágám?-nézett Andyre 
- Igen persze. - mondta Andy majd megcsókolta Amyt. Most hallottam először reggel óta Andy hangját.
- Ne már hogy hangosan mondtam ki hogy helyes? Ő nem hallotta meg? Vagy várjunk egyáltalán hol van? - Hadartam el a sok kérdésemet. De választ már nem kaptam rá, mert megszólalt a csengő. Besétáltunk a terembe, de ott avval a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy ülnek a padomban. Méghozzá Leon. Mióta a gimibe járok sosem volt pad társam. Amy és Andy mögöttem ültek. De mivel máshol nem volt hely ezért kénytelen voltam Leon mellé leülni. Így legalább meg tudunk ismerkedni. Már alig várom.
- Szia. Sarahnak hívnak és elvileg itt ülök, úgyhogy lesz pad társad. Remélem nem baj. - nevettem fel zavartan.
- Szia. Engem Leonnak hívnak és nem , nem zavar egyáltalán. Sőt örülök, hogy egy ilyen szép lány ül mellém.- Mosolygott. Ezek után megismerkedtünk, majd párszor elhívott randizni. Majd meg kérdezte hogy leszek e a barátnője, amire én persze, hogy egyből rá vágtam, hogy igen. Ezek után bemutatott a családjának. A szülei nagyon kedvesek voltak, a bátya pedig jó fej. Aztán én is bemutattam a szüleimnek és a tesómnak. Anyuék szerint kedves és illedelem. A bátyám már kevésbé gondolta ezeket. És talán igaza is volt......"
Az órám csörgésére ébredtem. A szememből pár könnycsepp kibuggyant az emlékek sokasága miatt. Akkor még Leon olyan kedves volt. Mindig vett virágot és nem erőszakoskodott. Ezen járt az agyam egy ideig. Csak aztán rájöttem, hogy ha be akarok érni időben akkor még ma el kell indulnom, úgyhogy felkeltem, majd lementem reggelizni. A hűtőn egy cetlit találtam, amit Dan írt.
Szia Húgi. 
Ma korábban kellett mennem  még a szokásosnál is, de ígérem este korán jövök. Te is jöhetnél úgy hogy este film maratonozzunk.
Puszi: Dan
 Úgy döntöttem megpróbálok én is korán haza jönni, hogy végre tudjunk együtt lenni egy kicsit úgy mint régen. Reggeli után felmentem fogat mosni, majd felöltöztem. Egy sima farmert, egy lila bő pólót és fekete convers vettem fel. Az óra 6:57 mutatott amikor  a cipőm felhúzásával végeztem. Felvettem a táskám és indultam ki a házból. Bezártam az ajtót, majd megfordultam. A kapu előtt állt egy Range Rover, aminek Harry támaszkodott.
- Ó szóval a szavam semmit nem ér? - Kérdeztem egy picit viccelődve.
- Nem erről szó sincs. Csak nem akarom, hogy bármi bajod is legyen.- védekezett egyből Harry egy picit ijedt arccal. Lehet azt hiszi, hogy megharagudtam rá.
- Jaj Harry nem gondoltam komolyan. Örülők hogy eljöttél értem, bár azt komolyan gondoltam, hogy te nyaralsz úgyhogy ne engem furikázz. De most már mindegy eljöttél értem. Elmegyünk a szállodához, majd te szépen felmész a szobádba és megpróbálsz aludni vagy legalábbis pihenni. - mondtam neki mosolyogva. Hihetetlenül kedves Harry. Nem is gondolnám, hogy igazak lennének azok a dolgok, amiket az újságok írnak. Bár tudom, hogy múltkor mit láttam de akkor is. Nagyon feldobta a napomat evvel a cselekedetével.
- Sarah! Sarah.- szólongatót Harry. Elégé elgondolkodtam az előbb.
- Tessék?- néztem Harryre.
- Csak azt kérdeztem, hogy indulhatunk-e?- mosolygott Harry hihetetlenül édesen.
- Persze. Semmi akadály. - válaszoltam.
- Szerintem sem.- Mondta Harry, majd kinyitotta a kocsi ajtót előttem, hogy be szállhassak.
- De udvarias valaki. - jegyeztem meg mosolyogva. Beszálltam majd ő át futott a mások oldalra majd ő is beszállt. Gyújtást adót, majd elindultunk.
- Tényleg nagyon köszönöm, hogy eljöttél értem.- köszöntem meg már sokadjára.
- Komolyan mondom, ha még egyszer meg köszönöd, akkor itt raklak ki. És ezt halál komolyan mondom.- próbált meg komoly lenni de nem sikerült neki. A szája sarkában ott volt az a szokásos fél mosolya. Nagyon édesen nézet ki.
-Rendben, rendben. Esetleg rádiót kapcsolsz?- kérdeztem meg óvatosan. Nem szerettem más kocsijában nyúlkálni bár merre is főleg, ha nem is vezettek. Mert jogsim az van, de kocsim nincs. Egyrészt mert a fizetésem annyira nem nagy, meg a hotel sincs messze otthonról. Dannek van kocsija, így ha messzebb megyek kölcsön szokta adni.
- Persze, de te is nyugodtan.- nevetett. A éppen a fiúk egyik száma ment. A What makes you beautiful. Ez a szám még a srácok karrierje elején készült, de ezt még én is ismerem, mert úgy bár nem túl sok dal ismerek tőlük. De ezt még az is aki nem feltétlenül kedveli őket. Harry egyből elkezdte énekelni és majd mikor jött a szólója lassított a kocsival majd felém-felém pillantgatva énekelte.
"Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed
But when you smile at the ground it ain't hard to tell"
Nagyon édes volt ahogy énekelte azt a részt, amely minden directioner vágya hogy egyszer élőben hallhassa. És tessék én még directioner sem vagyok, de Harry személyesen nekem énekelte. Ezek után már hamar oda értünk a hotelhez. Harry felküldtem aludni én pedig oda mentem Petrához.
- Szia!- köszöntem neki. Már félig aludt. Gondolom egész éjjel itt volt.
- Szi.....a!- Ásítozott egy hatalmasat a szó közepén.
- Látom fáradt vagy.- Mondtam neki.
- Jaj, ne is mond. Tudod a másodikon, ahol laknak a sport táborosok, ahol múltkor a helyes srácokat néztük.- nézet rám reménykedve.
- Igen. Tudom kikről beszélsz. - mosolyogtam rá.
- Na a fiúk hajnali egykor jöttek meg valami buliből. Énekelve. Amint megláttak elkezdték nekem mondani, hogy milyen szép vagyok, meg hogy hogy hívnak. Aztán elkezdtek énekelni. Amig Pete(másik recepciós) lehívta a tábor vezetőt konkrétan lefárasztottak. Nagyon durva volt. Még egy óra és jön Nate, hogy leváltson. De félek, hogy addig itt fogok elaludni.- Nézet rám fáradtan.
- Itt maradok veled addig amíg nem szólnak Tomék, hogy mennyek. Jó? Addig elszórakozunk.- nevettem
- Imádlak.- ugrott a nyakamba.....

"Harry szemszöge"

Amikor tegnap este Sarah berohant a házba avval a vég szóval, hogy ne jöjjek érte ma reggel, tudtam, hogy ez nem így lesz. Szerintem nem vette észre hogy elmondta mikor szokott indulni. Úgyhogy most  6:50 van itt vagyok Sarahék háza előtt a kocsinak támaszkodva, amit ugyan béreltünk az itt létünk idejére. Egy fekete Range Rover. Pont, mint az enyém otthon. A gondolkodásomat az ajtó nyílása zavarja meg. Majd Sarah kilép rajta, de nem fordul felém, így észre se vesz. Mikor becsukta az ajtót és megfordul több érzelmet is fel tudtam ismerni az arcán: fáradtság, meglepetség de végül őszinte őröm ül ki arcára.  
- Ó, szóval a szavam semmit nem ér?- kérdezte. Megijedtem, hogy esetleg megharagudott rám, így egyből elkezdtem mentegetőzni.
- Nem erről szó sincs. Csak nem akkarom, hogy bármi bajod is legyen.- mondtam neki.
- Jaj, Harry nem gondoltam komolyan. Örülők, hogy eljöttél értem, bár azt komolyan gondoltam, hogy te nyaralsz úgyhogy ne engem furikázz. De most mát mindegy eljöttél értem. Elmegyünk a szállodához, majd te szépen felmész a szobádba és meg próbálsz aludni vagy legalábbis pihenni.- mondta kedvesen.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem meg, de nem válaszolt. Valószínűleg elgondolkozott.
-Sarah! Sarah!- Szólongattam.
- Tessék? - nézet rám.
- Csak azt kérdeztem, hogy akkor indulhatunk-e?- kérdtem.
- Persze. Szerintem semmi akadálya.- válaszolt együtt.
- Szerintem se.- Válaszoltam, majd kinyitottam az ajtót neki.
- De udvarias valaki.- jegyezte meg. Gyorsan átfutottam a másik oldalra, majd indultunk is.
- Tényleg nagyon köszönöm, hogy el jöttél értem.- köszönte meg újra ma már nem tudom hányadszorra pedig még csak reggel van.
- Komolyan mondom, hogyha még egyszer megköszönöd akkor itt raklak ki. És ezt halál komolyan mondom. - próbáltam meg komoly lenni, de egy kis mosoly ott volt a szám sarkába.
- Rendben! Rendben. Esetleg rádiót kapcsolsz?- kérdezte meg óvatosan mintha harapnék.
- Persze, de te is nyugodtan.- pont a What mekes you beautiful című számunk ment. Azonnal elkezdtem énekelni. Amikor a szolomhoz ért a dal a rádiót lehalkítottam, majd elkezdtem énekelni néha-néha felé fofdultam mert neki énekeltem. Az arcából leolvasva szerintem ezt ő is pontosan tudta. Nem sokára megérkeztünk a hotelhez. Kiszálltunk, majd bementünk a hallba. Elköszöntünk egymástól. Ő oda ment a recepcióshoz és elkezdet beszélgetni vele én pedig elindultam a lakosztály fele. Halkan próbáltam vissza osonni a szobámba, Louis előtt lebuktam.
- Merre jártál Hazza?- kíváncsiskodott.
- Elmentem Sarahért! Most pedig itt vagyok mint látod!- nevettem fel.
-Haha Humor Harold, vicces vagy. Inkább azt mond mi van közted és Sarah között?
- Jelenleg jó pár szint, mert ő a hallban maradt.- próbáltam magam nem el röhögni.
- Na jó, ide figyelj Harold! Nincs erőm a sok hülyeségedhez. Normális választ akarok! Gyerünk eröltesd meg magadat!-szólt rám Louis.
-Jó jó. Szerintem mi magunk se tudjuk pontosan. Tegnap este sok mindent elmondott a múltjáról. Szerintem ez azt jelenti, hogy bizik bennem. De szerintem ezt több mint barátság. Részemről biztos.-mondtam el a gondolataimat.
-Remélem lesz végre egy normális kapcsolatod.-mondta Lou.
-Kösz, de most mennék aludni. Túl korán keltem fel.-mondtam, de már bent is voltam a szobámba. Ruhástúl bele feküdtem az ágyba, majd már aludtam is.