2014. november 4., kedd

14. FEJEZET: Félve hagyom el a házat

Sziasztok!!Meghoztam az új részt, kicsit zavaros és elég sok szemszögből olvashattok. Kezd izgalmassá válni a történet..... Remélem a hosszú kihagyás után elégedettek lesztek ezzel a résszel, a következő már készül. Jó olvasást *-* Nagy ölelés: *Anna*  

~" Harry szemszöge"~


Tudod, van az a pillanat amikor rájössz, hogy amit tettél az óriási hiba volt, de nem mehetsz vissza és változtathatod meg. Nem tudod eldönteni, hogy azzal, hogy megtetted, fájdalmat okozol e a másiknak. Fáj, biztosan fáj, de túl kell esni rajta, tovább kell lépni. Vajon hiányzom neki? Haragszik rám? Utál, dühöng és elhord mindennek? Bármit is érez, én vagyok az oka. Ahogy ott állt az ablaknál, csak nézte a gépet, ahogy a kezét az ablakra tette.Az utolsó emlékképem róla, egy megtört, és meggyötört lány. Becsukom a szemem és elképzelem, ahogy mellette ülök a kocsiban. Este van, sötét és mi csak száguldunk. Szól a zene, hátradőlünk és beszélgetünk. Szabad és gondmentes minden.Szükségem van erre, újra és újra. De eljött az a pont, ahol az utunk kettéválik, és abban a hitben válunk szét, hogy egyszer még újra látjuk egymást. Csak éljem meg azt a napot. El kellet küldenem az az üzenetet, nem tudtam volna megtenni személyesen.


~Két héttel később~

A közös képeinket nézegetem,azokat, amiket azon a bizonyos éjszakán készítettünk.Ahogy visszaértünk Londonban, kezdődött a felhajtás.Fotózások, interjúk, és mindenhez azt a tökéletes Harry kellet adnom aki az elmúlt napokban teljesen eltűnt. Tovább kell lépnem én is ezt kértem tőlem, nekem is meg kell tennem.

"Egy rémálom nem ér véget azzal, hogy kinyitjuk a szemünk."

Osztottam meg követőimmel ezt az egyszerű, de nagyon igaz mondatot a twitteren. Százszor megbántam amit tettem, de tudom, hogy így jobb. Felöltözöm és a kanapén, várom a fiúkat, hogy megérkezzenek, az új parfümünk fotózására megyünk, nem sok kedvem van hozzá, csak a rajongók miatt csinálom. Tudom, hogy mellettem állnak mindenben, és ez ad erőt nekem a mindennapokhoz.
  - 3..2..1 és póz, gyerünk Hazza szedd össze magad ma fotózásunk lesz!! - kiabált az arcomba Niall ahogy kinyitottam az ajtót
  - Igen tudom - villantottam egy műmosolyt - kajáltok vagy már indulunk is??
  - Eszünk.. - kiabált Niall már a konyhából, a többiek még be sem jöttek a házba, de ez már zabál hát el sem hiszem mondjuk mit is várok tőle, csoda, hogy koncert közben nem kezd el vacsorázni.
  - Úgy látszik maradunk enni - mondja Liam miközben mi is csatlakozunk Niallhöz, miután megettek mindent amit a hűtőben találtak, elindultunk a fotózásra, kivételesen Louis vezetett, általában én szoktam, de a fiuk közös megegyezés alapján úgy döntöttek, amíg ilyen kiszámíthatatlan a lelki állapotom nem vezethetek, persze csak akkor, ha más is van velem a kocsiban.
  - Szóval Srácok, üdv újra itt! Ma fogunk képeket készíteni az új parfümötökhöz, először közös képeket, majd tartunk egy kis szünetet, és utána mindenkiről külön külön. Irány a smink és öltözzetek át, aztán kezdhetjük is.  - magyarázott a fotósunk Mark. Mindenki átöltözött, megigazították a hajunkat, és egy kis alapozóval tökéletessé tették az összképet.
  - Oké srácok kezdjünk! Szóval parfüm fotózás, nagy mosoly, a világ szép és nagyon csodás, küldjetek egy mosolyt a  rajongóknak, most anyának.  - magyarázott és kattogtatta a gépét
  - Szuper, eddig nagyon jól megy, most legyünk kicsit érzelmesebbek, mindenki legyen szerelmes, képzeld el a legtökéletesebb nőt.Veled szemben áll, rád mosolyog, ezt a parfümöt viseli.  - állt már velem szemben, és mosolygott is rám, csak nem viselte a parfümöm, pedig bíztam benne, hogy egyszer majd talán ezt teszi, de ez nem fog megtörténni. Nagyon hiányzik, elképesztően fáj, de nincs mit tenni, menni kell tovább.
Harry Styles Gif  - Csak nézed őt szerelmesen, ezt akarom látni, gyerünk ez nem nagy kérés.  - főlleg nem egy olyan embernek, aki most hagyta elmenni a tökéletes lányt.  - el fog menni, mit teszel, utánafutsz igaz, és elmondod neki, hogy őrülten beleszerettél, és a hátralevő életedet vele szeretnéd leélni. Ezt az arcot szeretném látni.  -na itt lett elegem az életemből
  - Leállhatnánk? - próbáltam menteni a helyzetet, de már majdnem bőgtem, haragudtam magamra, hogy ezt miért nem tudtam meg csinálni akkor. Berontottam a wc-be ,nem tudtam hova menni, legszívesebben itt hagynám ezt a rohadt várost, és lelépnék valahová egyedül, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. De ezt nem tehetem meg a fiukkal és a rajongóimmal sem, mit gondolnának rólam, nem hagyhatom cserben őket. De időre van szükségem, ez nem megy ilyen könnyen, hogy is mehetne
  - Jól vagy? - kérdezte Liam az ajtón keresztül
  - Persze semmi gáz, csak ma még nem ettem semmit és rosszul lettem.
  - Ne kamuzz, tudom mi van, ha akarod abbahagyhatjuk és majd holnap folytatjuk.
  - Az jó lenne.
  - Akkor megbeszélem a fiukkal, hogy rosszul vagy és hazaviszlek, így jó?
  - Az nagyon jó lenne - mondtam, majd Liam hazavitt. Otthon átöltöztem és lementem az edzőterembe futni, addig futottam, ameddig csak bírtam, majd lezuhanyoztam és próbáltam aludni egyet, már ha éjszaka nem sikerül talán majd most fog.


(Eközben) ~" Sarah szemszöge"~

Az elmúlt héten szinte egyáltalán nem kommunikáltam, a bátyámmal váltottam néhány szót, de azon kívül semmit. A házból ki sem tettem a lábam, az első két napot végigsírtam, azóta javult a helyzet, de az éjszakákat nem bírom ki bőgés nélkül soha nem éreztem még így. A reggelemet úgy kezdtem, hogy megnéztem a kedvenc filmemet, nagyon imádom és teljesen valósághű, na és persze nem lehet úgy végignézni, hogy ne sírj a végén. Hallgass a szívedre a címe, van egy siket lány aki beleszeret egy pincérfiúba, és a fiú is belé, de a lány anyja nem engedi, hogy találkozzanak és a vége nagyon szomorú, de nagyon imádom ezt a filmet, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Ma viszont sétálós kedvemben vagyok, dobtam egy üzit Dan-nak hogy elmegyek sétálni, mert ő már dolgozni ment."Hova??" jött is a kérdés azonnal, " csak a patakhoz" pötyögtem neki, "ok, de ne maradj sokáig", az agyamra megy már a folyamatos védelmezésével, nem vagyok öt éves, tudok magamra vigyázni, általában. Felöltöztem és elhagytam a lakást, a kis patak az utca végén a parkban van, ma kimondottan hideg van az itteni időjáráshoz képest. Leültem a parkban az egyik padra és csak bámultam magam elé, hiányzik, őrülten hiányzik el kell neki mondanom mit érzek, ha nem teszem belehalok a fájdalomba. Emlékszem, amikor először találkoztunk még csak nem is volt az esetem, aztán elvarázsolt a humorával, a beszólásaival, a mosolyával....mindenével és ez ellen már nem tudok semmit sem tenni. Eldöntöttem, hogy írok neki, tudnia kell, hogyan érzek, és ha elmondom nekem is könnyebb lesz. Odasétáltam a patakon átívelő kis hídhoz és megálltam a közepén, a vizet néztem megnyugtatott, ahogy egyenletes tempóban csordogált lefelé. Kibányásztam a telefonomat a zsebemből, hogy megnézzem hány óra, csaknem négy órát töltöttem azzal, hogy itt nézelődjek, úgy döntöttem ideje elindulnom, de még bemegyek a belvárosba egy jó kávé ért.


~" Harry szemszöge"~

Ma este a BBC jótékonysági estjén fogunk fellépni, nagyon örülünk, hogy felkértek minket, nagy megtiszteltetés. Már órák óta a helyszínen vagyunk és próbálunk, nem sokat aludtam az elmúlt napokban nagyon sok munkánk volt. Nehezen, de újra próbálok a munkámra koncentrálni, viszont nagyon keveset alszom és nem tudni mennyi ideig fogom így bírni, az biztos ma toppon kell legyek, ez az év egyik legnevesebb eseménye Angliában. Fél óra és kezdődik a show, a többi sztár már a vörös-szőnyegen érkezik. Perrien kívül az össze barátnő itt van az öltözőben, és valószínűleg innét is fogják végignézni az eseményt, de ki is jöhetnek a színpad mellé, általában néhány számot meghallgatnak, de a legtöbb időt az öltözőkben töltik a fellépéseink alatt.


~" Dan szemszöge"~

Minden reggel félve hagyom el a házat, mert nem tudom mit tesz aznap Sarah. Az első héten még itthon tudtam maradni vele, de több szabadságod a főnököm nem volt hajlandó adni. Az igazság az, hogy Saraht nem félteném annyira, hisz mitől is kellene, de nem tudom most mi jár a fejében, nem tudom mit érez, nem igazán beszél velem, de szerintem ez teljesen normális, talán élete egyik legnehezebb szakítását (már ha nevezhetem így) élte át. Elég sok ídő telt el már azóta, de nem igazán heverte ki ezt a fiút, sosem bíztam benne igazán, tudtam, hogy meg fogja bántani Saraht, de hiába mondtam neki.A kávézóban ilyenkor nagy a forgalom, a munkából hazainduló emberek beugranak egy kávéért vagy meg is vacsoráznak, nagy a pörgés. Megérkezett a váltótársam, éppen az utolsó vendégemet szolgáltam ki, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám, elfordulok a pulttól és felveszem
  - Jó estét! A Qurion kórházból telefonálok, ön hozzátartozója Sarah Wolf-nak?
  - Igen a bátya vagyok - a vér megfagyott az ereimben, Sarah kórházban van???
  - A húgát baleset érte a  Calle Sevillia és a Calle de Alcalá sarkán, az állapota kritikus, megtudná tenni, hogy bejön a kórházba?  - kritikus, mi történt, egyáltalán, hogy került oda Sarah, az a park másik oldalán van.
  - Persze azonnal indulok. - csaptam a nőre a telefont, amilyen gyorsan csak tudtam a kórházba siettem.


A látvány ami fogadott, borzalmas volt, az egykor életerős és boldog lányt, most gépek tartották életben......






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése