"~Sarah szemszöge~"
Az éjszaka valamivel nyugodtabban telt, mint a tegnapi, de még így sem pihentem ki magam teljesen. Jól esik, hogy Harry tényleg figyel rám, igaz már nem vagyok óvodás és tudok magamra vigyázni, de ebben a helyzetben lehet, hogy el kell majd a segítsége. Az éjszaka arról álmodtam, hogy vidámparkban voltam, és nagyon jól éreztem magam, ezért úgy gondoltam elviszem Lux-ot és a srácokat a városi vidámparkba. remélem tetszeni fog nekik az ötlet, mondjuk ahogy Louist ismerem néhány óra múlva már az óriáskeréken fogok ülni. Összekészülődtem és már indultam is , a bátyám nem volt itthon gondolom korán ment dolgozni.
Szeretek reggel gyalogolni, nézni a világot, ahogy elrohan melletted, az emberek akik a szokásos kávéjuk nélkül még zombik, és a kisgyerekek akiknek már ilyenkor is jó kedvük van mert tudják, ma is egész nap játszhatnak a pajtásaikkal. A szemem sarkából látom ahogy lassítani kezd mellettem egy autó, nem nézek rá, nagyobbakat lépkedek, de nem ér semmit.
- Miért nem vártál meg? - kérdezte rekedtes reggeli hangján - Ne megbeszéltük, hogy érted jövök.
- Sajnálom kiment a fejemből. - istenem, mennyit várhatott rám, teljesen elfelejtettem, hogy megbeszéltem Harryvel, hogy reggel értem , jön.
- Na beszállsz, vagy mész gyalog, nem akarom lassítani a forgalmat. - kérdezte tényleg morcosan
- Már nem azért, elhiszem, hogy haragszol, de, ha ilyen vagy inkább megyek gyalog. - mondtam és saját megvallásom szerint teljesen igazam volt.
- Légy szíves szállj be, tényleg lassítom a forgalmat. - küldött felém egy hamiskás mosolyt, beszálltam az autóba, már csak azért is mert tényleg kezdtek ránk dudálni. A szállodáig tartó úton szinte végig kínos csendben ültünk egymás mellett.Megértem, hogy haragszik rám, de nem én ajánlottam fel, ő ragaszkodott hozzá. És tudja, hogy ez korán keléssel jár.
- Nehogy azt, hidd hogy bármennyire is érdekel, hogy mikor indulsz el, látom megvagy nélkül. Ezek szerint azt amit kértél tőlem nem gondoltad komolyan, csak szavak voltak igaz? - kérdezte, szinte kiabálva, nem láttam még ilyennek, kezdtem megijedni tőle.
- Nem Harry félre érted, nem értem most mit kell ekkora problémát csinálnod ebből.
- Még hogy én csinálok problémát, ezt most vond vissza.
- Attól, még, hogy te vagy HARRY STYLES, nem kötelességem bármit is visszavonni, főleg olyat nem, ami teljesen igaz.- mondtam felháborodottan.
- Azt hiszem jobb lesz, ha most kiszállsz, még mielőtt, valami olyat találok mondani, amit nem gondolok komolyan. - mondtam nyugodtabban majd megállt az autóval. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen bunkó, azok után amit tegnap történt, nem gondoltam volna, hogy így veselkedik majd velem. Jobbnak láttam innét már sétálva menni,nem akartam nagyobb balhét, még a végén az újságban lettünk volna. Nagyon felhúztam magam Harryn, teljesen elrontotta a napomat, de a többieknek még lehet jó napjuk. Amíg Luxra vártam a telefonomon megnéztem a vidámpark honlapját, ki is választottam néhány játékot, amikre mindenképpen fel szeretnék ülni. Amikor megérkeztek nem említettem nekik semmit a kis tervemről.
- Sarah nem láttad Harryt, nem jött enni, és nem veszi fel a telefont? - kérdezte Liam, most erre mit válaszoljak, mondjam az igazat, vagy füllentsek egy kicsit.
- Ma reggel veszekedtünk egy keveset, bolhából csinált elefántot, nem gondoltam, hogy ennyire megbántom azzal amit mondok neki. - mondtam el őszintén ,ezt láttam a legjobb megoldásnak.
- Biztos futni ment, ha valami baja van mindig ezt csinálja, ez kikapcsolja. - mondta Louis teljesen nyugodtan.
- Ha nem bánjátok délutánra szerveznék egy kis közös programot, mindenki garantáltan jól fog szórakozni. - mondtam izgatottan.
- Rendben, szerintem mindenki benne van, néhány nap múlva úgyis indulunk haza, jó lesz kicsit kimozdulni a hotelból. - mondta Zayn, mindenki egyetértően bólogatott.
- Na ennek örülök, akkor, egykor találkozzunk az étteremben, addig próbáljátok előkeríteni Mr. Nagyongyorsanfelkapomavizet urat. - céloztam ezzel a kis veszekedésünkre - Akkor mi megyünk is. - megfogtam Lux kezét és már indultunk is a játszó szobába, megismerkedett egy kislánnyal nagyon jól el voltak délelőtt.
~" (eközben) Harry szemszöge "~
- Nehogy azt, hidd hogy bármennyire is érdekel, hogy mikor indulsz el, látom megvagy nélkül. Ezek szerint azt amit kértél tőlem nem gondoltad komolyan, csak szavak voltak igaz? - kérdeztem tőle, úgy gondolom jogosan, hiszen tegnap megbeszéltünk valamit.
- Nem Harry félre érted, nem értem most mit kell ekkora problémát csinálnod ebből.
- Még hogy én csinálok problémát, ezt most vond vissza.
- Attól, még, hogy te vagy HARRY STYLES, nem kötelességem bármit is visszavonni, főleg olyat nem, ami teljesen igaz.- mondta felháborodottan. Mégis miért kell így beszélnie velem, mi az, hogy én vagyok Harry Styles, bármennyire is ismert valaki, úgy gondolom ezzel nem kell visszaélnie, főleg nem ilyen helyzetben.
- Azt hiszem jobb lesz, ha most kiszállsz, még mielőtt, valami olyat találok mondani, amit nem gondolok komolyan. - mondtam neki, és megálltam az autóval, ki kell szellőztetnem a felem, el kell szakadnom ettől a nagy nyüzsgéstől. Újra beindítottam a motort, el akartam tűnni innét, legszívesebben egészen Londonig menekültem volna, nagyon megbántam amit tettem, hogy lehettem ilyen bunkó Sarahval. Mire feleszméltem már a városon kívül voltam, nem érdekelt hol vagyok, és az sem, hogyan kerülök vissza nyugalomra volt szükségem. Tényleg nagyon messze járhattam, már egy autóval sem találkoztam, lehúzódtam és megálltam az út szélén. Kiszálltam a kocsiból, kivettem a kesztyű tartóból a naplómat és azt a füzetet amiben a saját dalaimat, és a banda dal ötleteit írom. Talán most is tudok írni valami, de egyre csak Sarahn kattog az agyam, hogy hagyhattam ott őt, miért kellet ilyen bunkónak lennem. Csak magamat okolhatom semmi, értelme sem volt veszekedni. Olyan hihetetlenül makacs vagyok, szegény Sarah, most biztosan azt hiszi egy egy paraszt vagyok, jól is gondolja, nem értem mért viselkedtem így. Ha veszekedés helyett inkább az iránta érzett dolgokat mondtam volna neki lehet előrébb tartanánk. Talán valami fogalmam lenne arról, mégis ő hogy érez irántam, erre pont az ellenkezője történt, lehet, hogy örökre megutált, és soha többet nem áll velem szóba. Helyre kell hoznom ezt az egészet. Beszálltam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam próbáltam az ide vezető úton visszafelé menni, de még így is sikerült eltévednem. természetesen a telefonom is a legjobbkor merül le. Szerencse hogy van a kocsiban töltő, de valami nagyon eldugott helyen lehetek, mert még GPS jelet sem találok, beértem egy kis falucskába, feltettem a napszemüveget és bementem a benzinkútra egy térképet venni. Szerencsére nem ismert fel az öreg bácsi aki kiszolgált. A telefonom megnézve rájöttem, hogy körülbelül 5 órát töltöttem a semmi közepén, több mit tíz hang posta üzenet. A fiuk kerestek. Louis: " Héé, tesó hol vagy, és mi történt Sarah teljesen ki van bukva???...."
Zayn: " Jó lenne, ha élet jelet adnál magadról, kezdünk aggódni"
Liam: "Nem tudom mi történt köztetek, de ha így eltűnsz valami tényleg nincs rendben, kérlek jelentkezz minnél előbb...."
Niall: " Figyelj haver! Most nagyon haragudni fogsz rám, nélküled ebédeltünk, én akartam, el sem tudom képzelni, hol vagy. Nem akarsz végre vissza jönni."
Louis: " legalább vissza hívhatnál......"
Liam: " Ha két órán belül nem jelentkezel hívjuk a rendőrséget."
Az utolsó üzenet, negyed órája érkezett.
Niall: " Húsz perced maradt, kérlek jelentkezz. Sajnálom, de nem bírunk tovább várni, a vidámparkba indulunk. Ha keresnél minket itt vagyunk.Cím: Autopista Del Este 341. Szia Harry Sarah vagyok! Nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy ennyire megbántalak kérlek hív, minél előbb!!! "
Sarah annyira jó volt újra hallani a hangját, azonnal visszahívom őket, és már indulok is, persze ha ki tudok igazodni a térképen.
Több mint két órába telt beérnem a városba, nem volt egyszerű, sohasem tudtam térképet használni, de Sarah miatt megtettem. A mai nap alatt rájöttem arra, hogy tényleg szeretem őt, talán azért mert nem olyan mit a többi lány. Különleges, ha a szemébe nézek, olyan világot látok, ami a közös jövőnket ábrázolja. Nem sok időm maradt, ma mindent el akarok neki mondani, ehhez csak kettesben kell maradnunk.
~ " Sarah szemszöge" ~
Annyira megijedtem amikor, nem tudtuk elérni Harryt, nem akartam megbántani, főleg nem ennyire.
Nagyon fontos számomra, ő az egyetlen ember aki tud róla mindent, tényleg mindent. Ez a néhány nap ráébresztett arra, hogy milyen fontos nekem ő, részemről ez több mint barátság. Szeretem őt. Pár nap múlva haza utazik és én lehet, hogy soha többé nem látom őt.El kell mondanom neki mit érzek iránta, talán neki is jelentek valamit.
- Sarah, Harry pár perc múlva ideér, épségben előkerült. - mondta Niall boldogan
- Ennek örülök, viszont egy kicsit még haragszom rá, de ezt majd tisztázzuk, a délután folyamán. - nem is haragudtam már rá, de egy kicsit még játszom a sértődöttet.
- Nézzétek ott jön!! - kiáltotta Louis. De mégis miért rohan? Felém jön, ne Harry állj meg, el fosz esni.
Lelassít, majd széttárja karjait , meg fog ölelni, várjunk, én ezt nem akarom, még haragszom rá. Megölel, úgy igazából, mintha, elvesztett volna, és most látna újra. A fülembe suttog, talán azt, hogy "sajnálom" de nem értem, gyenge a hangja. Nem tudok reagálni, mi ütött belé, lassan szétválunk, a többiek értetlenül néznek.
- Mit álltok itt, még nem is ültetek fel semmire? - kérdezte mintha, semmi sem történt volna
- Ezt most komolyan kérdezed? Eltűnsz, és úgy gondolod mi nyugodtan szórakozunk? - kérdezte Liam felháborodottan, jogosan.
- Hagyjuk most a délelőttöt, szórakozzunk egy kicsit -javasoltam - Irány a hullámvasút! Ki ül mellém?
- Majd én -ajánlotta fel Niall,- ugye nem baj ha sikítani fogok.
- Na de kérem azt ott kötelező - mondtam neki nevetve
Beálltunk a a kígyózó sorba, végül is kiderül, hogy csak hármasával lehet felülni, így Harry is csatlakozott hozzánk. Miután leszálltunk Niall majdnem elhányta magát, nem csoda hiszen egész nap evett.Elég későre járhatott, mert Tomék hazavitték Luxot. Nagyon jól szórakoztunk a mai nap, de valami még hiányzik ahhoz, hogy ez a nap tényleg tökéletes legyen. Az óriáskerék, egy olyan személlyel akinek néhány dolgot be kell valljak. Nem mondtam neki semmit, csak megfogtam a kezét, és magammal húztam az óriáskerékhez, szerencsére nem volt nagy sor, így hamar a kis kabinban ültünk. Nem kérdezett semmi, azt sem, hogy mert őt hívtam, és azt sem, hogy miért vagyunk itt. Csak nézett rám, és mosolygott, édesen, annyira, hogy belepirultam, gondolom tudja mért van itt, remélem sejt.- Nézd, hát nem gyönyörű! - mutattam a naplemente felé.
- Igen tényleg az! - mondta még mindig engem nézve.
- Ne engem nézz, a naplemente szebb. - mondtam.
- Ezzel sajnos nem tudok egyet érteni. - válaszolta kacéran, teljesen elpirultam, észrevette, ezt halk kuncogás jelezte.
- El kell mondanom valamit! - mondtuk egyszerre, úgy mit a filmekben, amikor mindenkire rájön az őszinteségi roham. - Mond csak te - ajánlottam fel
- Nem mond te biztos fontosabb mint az enyém. - viselkedett úriemberként. Na sarah most szedd össze minden bátorságod, el kell mondanod neki.
- Én csak... igazából.....Örülök, hogy megismertelek...- nem igaz nekem ez nem megy, nem tudom elmondani neki, nem itt és nem most.
-Úgy szint. - mondta kellő egyszerűséggel, nem ezt a választ vártam - Őszintén megmondva teljesen felforgattad az életem.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezősködtem
- Az most nem fontos, a lényeg, hogy itt vagyunk. Sajnálom, ami reggel történt nem kellet volna felkapnom annyira a vizet. Csak korán volt, keveset aludtam, minden összejött és rajtad vezettem le a feszültséget. Ugye nem haragszol? - kérdezte
- Ezt most komolyan kérdezted? Megkérsz, hogy szálljak ki a kocsiból, majd eltűnsz és azt sem tudjuk hol vagy. Nem, nem haragszom, csak egész nap lelki ismeret furdalásom volt, mert azt hittem miattam van ez az egész, és te még egy üzenetet sem hagysz. - mondtam el őszintén.
- Hányszor kérjek még bocsánatot. - kérdezte felháborodva.
- Talán a srácoktól kéne, ők akarták hívni a rendőrséget. - mondtam neki teljesen nyugodtam
- Igen igazad van, sajnálom, csak ennyi idő nem elég ahhoz, hogy rendesen ki tudjak kapcsolódni.
- Semmi baj ez természetes, fáradtak vagytok, máshogy reagáltok. Kár, hogy néhány nap és elmentek.
- El sem tudod képzelni milyen rossz. - mondta
- Sajnos, el tudom.
- De most nem ez a lényeg, még itt vagyunk, mi ketten... meg a többiek. - szóval érez valamit, el kell mondanom neki - hé mindjárt leérünk.
- Sarah kérdezhetek valamit??
- Persze.
- Tudsz biciklizni?? - most komolyan nem ezt vártam
- Igen, ki nem tud? - kérdeztem
- Gyere szökjünk meg, menjünk biciklizni. A többieknek nem kell tudni róla.
- De már sötétedik. - mondtam
- Kit zavar az utak kivilágítottak.
- És honnét szerzünk bicót?
- A srácoknál a hotelban van kettő, gyere elég volt a vidámparkból. - tartott szünetet. - csak veled akarok lenni, nem kellenek emberek, senki, csak mi ketten.- a kezem után nyúlt.- Csak mi - ismételte újra.
Már kifelé sétáltunk a vidámparkból, ahogy a parkolóba értünk megállta mellettünk egy furgon, az egyik biztonsági őr kirakta a két bicikli, és már ment is. A fiuknak küldött egy SMS-t, azt írta hazavisz engem, nem kell nekik mindenről tudni.
- Hölgyem a hintója előállt. - mondtam udvariasan a bicó felé mutogatva.
- Köszönöm uram, merre is megyünk? - kérdeztem
- Csak el innen. - mondta. Felültünk a biciklire és száguldottunk, nem érdekelt, hogy ki lát meg csak el akartuk hagyni ezt a várost. Elfelejteni mindent, csak egy éjszakára, szabadnak lenni.Ketten, csak mi ketten. Annyira jó vele lenni, olyan mintha már ezer éve ismernénk egymást. Talán el tudom mondani neki mit érzek iránta és a mai nap után, már abban is biztos vagyok, hogy én sem vagyok közömbös számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése