18. FEJEZET: Minden rendben?

~'' Sarah szemszöge '' ~

Az ápoló nő visszafelé tol a folyosón. 
- Szia Sarah - hallottam meg  Harry hangját. Éppen a levelén járt az eszem és mire felocsúdtam már a szobában voltam így nem köszöntem vissza neki.  Biztos hatalmas bunkónak tart. Visszatértem a levélre. Elővettem és gyorsan feltéptem:

Sarah........

Az emberek azt mondják mindenem meg van ami a tökéletes élethez kell, nincs igazuk, az életem kevésbé sem tökéletes. Mindig is voltak problémáim, az X faktor után az életem a feje tetejére állt, néhány év leforgása alatt váltunk világsztárokká. Ez idő alatt homoszexuálisnak állítottak be, mert egy fiú volt a legjobb barátom, a pletykák miatt mindkettőnknek meg kellet változnia. Aztán azt mondták csak kihasználom a női nemet, pedig ez nem így történt. az volt a legrosszabb amikor az emberek azt mondták utálnak, nem értettem miért mondják ezt, nem tettem velük semmi rosszat, mégis utáltak. Ami a legjobban fájt, amikor az emberek azzal a jelzővel illettek: híres, Annyira üres és semmitmondó az egész, próbálok arra törekedni, hogy ne csak az a híres srác legyek abból a bandából, de ez sosem volt egyszerű. Nagyon monoton az egész, koncert, stúdió, interjú, fel a repülőre , le róla, és újra meg újra. Nem sok idő jut magánéletre. Az utolsó turné után nyaralni mentünk, az egész csapat, te is abban a szállodában dolgoztál. A kereszt lányomra vigyáztál Lux-ra, már az első pillanattól kezdve megfogott benned valami, nem tudom mi volt az, még soha nem éreztem ilyet. Közeledni próbáltam hozzád, úgy éreztem magam mint egy kis tini, azt sem tudtam mit hogyan is kell csinálni, előtted csak rámosolyogtam egy lányra, és már velem is volt, te más voltál, nem adtad könnyen magad, meg kellet küzdenem érted, de olyan kevés volt az a két hét. Tudtam, hogy nem lehet belőle igazi kapcsolat, túl kevés volt az idő, de legalább ez a néhány nap jól telt. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, talán túlságosan is közel. Szinte egyértelmű volt, hogy sokkal többet érzünk egymás iránt mint kellene. Többet éreztem irántad mint barátság, ez sosem volt kétséges. A legjobb pillanatban érkeztél az életembe, már feladni készültem, amikor jöttél te akiért újra érdemes nap mint nap felkelnem. Újra boldog voltam, akkor ott veled végre újra boldog lehettem, újra éreztem milyen szerelmesnek lenni. Ismertük egymást, csináltunk olyan dolgokat amik sosem felejtek el, mert hajnali háromkor a Mc Donald's -ban kicsit részegen még sosem voltam, talán ezért voltál olyan különleges nekem. Soha sem emlékeztettél arra, hogy híres vagyok, nem csak érdekből voltunk barátok, talán egy kicsit többek is. Mert veled újra a régi Harry Styles lehettem, igazán boldoggá tettél, amire már régóta senki nem volt képes, te meg egy egyszerű mosollyal forgattad fel az egész életemet. Csak ennyit akartam mondani, tudom nem egyszerű, és nem is lesz az, de szerettem volna, ha ezt is tudod. Százszor megbántam, hogy azt kértem felejts el, ha neked sikerült is, én hamar rájöttem, hogy  nekem sosem fog, mert beléd szerettem, és ezen már senki sem tud változtatni. Igen szerelmes vagyok beléd, és el sem tudom képzelni mi lesz velem nélküled, amikor megtudtam , hogy kómában vagy közel egy hónapja nem beszéltünk, de csakis te jártál az eszemben. Nem tudtam mi fog történni, végig magamat okoltam, mert megígértem, hogy  vigyázni fogok rád, aztán itt hagytalak. A baleseted után számtalanszor játszódott végig bennem ahogy te nem kelsz fel, és köszönés nélkül itt hagyod a világot, csakis azért mert én nem voltam melletted amikor szükséged volt rám. Most mégis itt vagy, de olyan mintha mégsem lennél, amikor megtudtam, hogy felébredtél azonnal ide repültem, el akartam mondani, hogy óriásit hibáztam, és hogy sosem találok olyat mint te,de te nem emlékszel rám. Összetörtem legbelül, nem emlékszel semmire, és így minden együtt töltött perc a semmibe vész, én őrzöm őket, de neked talán sosem jönnek vissza, és ez felemészt. Mert még soha nem szerettem így senkit, mint téged.Nem kérlek, hogy emlékezz, nem kötelezhetlek erre, csak egy szavadba kerül és eltűnök. Csak mond azt, hogy nem akarod, hogy bármi is újra legyen köztünk, és én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: Tévedtem. 

H.

Utóirat: Örülök, hogy megismertelek, és sosem foglak elfelejteni, a sors akarta, hogy találkozzunk és ha úgy dönt ennek így kell véget érni akkor így is lesz. De jó tudni, hogy egyszer az életben az enyém voltál, és ezt sosem felejtem el, mert melletted voltam csak igazán boldog.

Mint ha tüzes vasat dugtak volna le a torkomon boldog voltam olyan boldog és én egy percére sem emlékszem. Mi lett Leonnal netalántán megcsaltam? Nem én olyat sosem tennék, de akkor mi történt. A sírás fojtogatott elegem volt ledobtam a földre a papírt és mint egy óvodás rajta ugráltam.Berohantam a fürdőbe és úgy zokogtam ahogy még soha. Nem emlékszem semmire sem és ezt nem tehetem meg vele, szeret vagy már csak szerettet, de én nem érzek így. A fürdőszoba hideg padlóján ülve megfordul a fejemben, hogy talán nem kellet volna vissza jönnöm, vagy csak nem pont így, de ez senkinek sem jó. Nem, én nem akarom ezt az egészet, csak el akarok tűnni innét, nem volt tökéletes életem régen sem, de jobb mint a mostani. a zokogást nem tudom abba hagyni, kevésbé sem gondolom, hogy ezt végig tudnám csinálni. Nagy nehezen feltápászkodom, a mosdókagylóra támaszkodva a tükörbe nézek, undorodom magamtól, a tükörképben megpillantom a hátam mögött lévő kis polcon a neszesszeremet, kicsit kutakodom benne majd hamar megtalálom amit kerestem. Újra a mosdókagylóhoz sétálok bal kezemet fölé emelem, majd jobb kezemben tartott kisollót a csuklómhoz érintem, talán így kevésbé fog fájni az ami körülöttem van. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy megtegyem, a kezem egyre jobban remegni kezd, gondolkodásomat egy kopogás zavarja meg, az olló beleszalad a kezembe, majd lassan ujjaim engednek szorításából és nagyot koppan a hideg kövön. Csak nézem a vércseppeket a padlón ami a kezemből csöpög, az ajtóhoz lépek és bezárom.
  - Kérlek menj el. - suttogom halkan
  - Minden rendben?- kérdezi mély rekedtes hangján
  - Csak egyedül szeretnék lenni. - beszélek az ajtónak dőlve, hallom ahogy léptei távolodnak, majd kórtermem ajtaja becsukódik. Csuklóm köré egy kisebb törölközőt szorítok, hogy elálljon a vérzés, de semmi sem történik, felemelem a földről a kisollót és még két sebet ejtek a kezemen, levetkőzöm és beállok a zuhany alá, a fájdalom érősebb mint gondoltam, de ami kint vár ahhoz képest gyerekjáték.