2014. május 7., szerda

IX. FEJEZET

Sziasztok bocsi a késői részért. Kárpótlásként egy extra izgalmas és extra hosszút hoztam.
Létszi kommizzatok ha tetszik, vagy éppen nem tetszik egy rész, mert a látogatók száma egyre nő, de nekünk fontos lenne tudni hányan is vagytok rendszeres olvasók.
   Nagy ölelés: *Anna*


Nem akarom újra látni

~"Sarah szemszöge"~

 Majdnem két nap telt el azóta, hogy láttam Harryt azzal a lánnyal. Igazából nem haragszom rá, az ő döntése az ő élete, semmi közöm hozzá. De ha bizonyítani szeretne az embereknek, hogy az újságok által írt vádak hamisak, nem kéne ezt tennie, ezzel csak újra címlapon lesz és az sem neki, sem a bandának nem kedvez. Elmentem fürdeni, felhúztam a pizsamámat és lementem a konyhába. Készítettem magamnak egy bögre teát, majd visszamentem a szobámba. Elővettem a tabletemet és megnéztem a közösségi oldalakat, semmi különös nem történt, gondoltam megkukkanttom az e-Malijeimet, mert elég régóta nem néztem őket. Több mint 40 el olvasatlan Mali, hát mondhatom nagyon örülök, most elleszek ezekkel egy ideig. A legrégebbitől kezdtem el olvasgatni, nagy része reklám, vagy valamilyen utazási ajánlat. Az utolsó levél egy ismeretlen címről érkezett, felálltam az ágyról, hogy levigyem az üres bögrét a konyhába. A tablettel a kezemben indultam el, megnyitottam a levelet, halk sikoly kíséretében kiesett a kezemből a csésze és darabokra tört. nem tudtam megmozdulni, teljesen lefagytam.
  - Sarah, mi történt, mi a baj? - jött be Dan a szobámba - Sarah, szólalj már meg, mi történt?? - kérdezte kétségbe esetten.
  - Leon - csak ennyit tudtam suttogni majd átnyújtottam neki a tabletet, hogy el tudja olvasni az e-Malit.
" Tudom hol vagy, három nap múlva oda repülök.
Előlem nem tudsz eltűnni Wolf, visszajössz velem Barcelona-ba.......Leon


Az arc kifejezéséből ítélve ő is megdöbbent. Nagyon megijedtem, nem akarom,hogy idejöjjön, megint  előjöjjenek azok az érzések, mert én..még.....még mindig szeretem őt. De azok s sebek és a fájdalom (nem csak testi, lelki is) amiket okozott nekem egyáltalán nem hiányzik.
És most itt van Harry is, aki iránt egyértelműen érzek valamit. 
 - Sarah semmi baj , minden rendben lesz ne sírj. - próbált megnyugtatni Dan, de a kedves szavai és a " majd miden rendben lesz " duma itt nem elég. ki kell aludnom magam. Így nem tudok épp ésszel gondolkodni.
 - Nem Dan, ez nem ilyen egyszerű!!! - kiabáltam, de hangom erőtlen a sírástól. - Nem akarom többet látni, megint bántani fog és .....és ..........- ezt a mondatot nem fejezhettem be.
  - És mi? Itt vagyok melletted és megvédlek. Nem tehet benned kárt többé. Ígérem. - látszott rajta, hogy komolyan mondja, de nekem ez nem elég, ő nem lehet mellettem egész nap.
  - De Dan, neked dolgoznod kell ráadásul nem is ebben a városban, nem lehetsz mellettem mindig. Meg kell tanulnom megvédeni magam, még a saját károm árán is. 
  - Sarah ne légy bolond!! Kit érdekel most a munka? Te vagy a legfontosabb, a húgom vagy és nem hagyom, hogy megint bántson. - mondta egyre hangosabban, kezdtem félni tőle sosem láttam még ilyennek, persze tudom, hogy nem rám mérges csak ez az egész ezt hozza ki belőle. 
 - Dan ez nem olyan egyszerű mint gondolnád.  - próbáltam hangosan, de a sírástól teljesen fátyolos hangom nem engedte. - Levegőre van szükségem!! - mondtam és lementem a hátsó kertbe leültem a nagy tölgyfa alatt álló padra és csak zokogtam nem tudta mást tenni. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy ne csináljak valami olyat amit esetleg megbánnék. Természetesen Dan tudta, hogy ilyenkor nem szabad utánam jönni, kiskoromban is mindig ezt csináltam, elbújtam valahova és sírni kezdtem.Elég sokáig kint lehettem, mert amikor bementem a házba az összes lámpa le volt kapcsolva és Dan a szobájában aludt. Én is próbáltam de nem sikerült fél négy körül kerültem az álom világba, de nem tartott sokáig, mert még az álmaimba sem tudtam pihenni, természetesen rosszat álmodtam, ahányszor visszaaludtam annyiszor riadtam fel rém álmaimból, melyek sosem egyeztek, mégis volt bennük valami hasonlóság. A nyolcadik után nagyon meguntam az egészet és inkább felkeltem. Kb. hat óra lehetett.Össze kell szednem magam nem volta felkészülve milyen borzalmasan is nézhetek ki, amikor a tükörképemet fürkésztem teljesen megijedtem magamtól. Egy kis sminkkel elfogadható kinézetet varázsoltam magamnak, de még így is látszott, hogy nem sokat aludtam az éjjel.Semmi kedvem nem volt ma dolgozni menni, persze ebben szerepet játszottak a tegnap történtek, de muszáj. Dannal elmentünk reggelizni, majd elvitt a szállodába. Lux hihetetlenül édes és úgy vettem észre, neki nem tűnt fel, hogy rossz kedvem van. Daniellenek és Elnek persze rögtön leesett, hogy valami nincs rendben, de szerencsére nem kérdezősködtek. Az asztalnál ülve hallgattam, hogy mindenki milyen boldog, és mindenki nagyon jókedvű, közben én rettegek vajon melyik asztal alól ugrik elő Leon és visz el magával.
  - Látom nem sokat aludtál az este Sarah! - mondta Zayn, ezzel csakis arra a dologra utalva.Perrie a könyökével oldalba bökte, ezzel arra utalva, hogy nem kéne ilyeneket mondania. - Ezt most mért kellet nem csináltam semmit. - mondta felháborodottan.
  - Ki volt az áldozat, ismerem?? - kérdezte Louis, Harry felé mutogatva.
Ezeket a megjegyzéseket, elengedtem a fülem mellett.
  - Lux kicsim, végeztél a reggelivel?
  - Igen, menjünk játszani. - mondta édesen és a többiekről tudomást sem véve felálltunk az asztaltól. A játszó szoba felé vettük az irányt, kifelé menet még hallottam, ahogy Harry kérdőre vonja Louist és Zayn, hogy ez most mire volt jó. Aranyos, hogy ezt teszi értem, de erre most egy percig sem tudok gondolni. Folyamatosan azon kattog az agyam, hol lehet most Leon és mit csinálhat. Éppen azt tervezgeti, hogyan tudna nekem még nagyobb fájdalmat okozni. Vagy talán a fegyvergyüjteményét ( merthogy neki ilyen is van) tisztogatja és most választja ki melyikkel fog megölni. Te jó isten tiszta elmebeteg vagyok, hogy gondolhatok ilyeneket. Luxra kéne koncentrálnom, hiszen most dolgozom. Ahogy beértünk a játszó szobába Lux elvegyült a gyerekek közt, én leültem az egyik bab zsákra és a gyerekeket figyeltem. Egyszer majd én is szeretnék gyerekeket, majd olyan 25 éves korom körül. Két-három csöppséget, akik színesebbé teszik szürke hétköznapjaimat. Ehhez először egy férj is kéne, na az már nem lesz olyan egyszerű. Lux-val megebédeltünk, majd felvittem őt a szobájukba, egy kis délutáni alvásra. Tom elengedett és azt mondta majd hív, ha Lux felébredt, így lett kb két szabad órám.
A szálloda elhagyását nem tartottam túl jó ötletnek, lementem a hallba és leültem a felettébb kényelmes bőr kanapék egyikére. Elővettem a telefonom, felhívtam anyát, egy aranyos kis beszélgetés után, még dobtam egy SMS-t Dannak, hogy minden rendben van, hamar érkezett a válsz, örül, és hamarosan keres telefonon. Ekkor egy elég hangos társaság lépett ki a liftből, felálltam, hogy jobban lássam a csapatot, ekkor megpillantottam a csajokat. Odasétáltam hozzájuk, s megkérdeztem hova tartanak.
  - Sziasztok, merre indultatok?
  - Szia, vásárolni remélem velünk tartasz? - kérdezte Perrie és úgy mosolygott, mintha tudná a választ.
  - Hát persze, hogy velünk jössz. - karolt belém El.
  - De lányok én dolgozom. - mondtam, kicsit szomorúan.
  - Nyugi mindent elintéztünk. Délutánra szabad vagy. - mondta Dani 
  - Hát akkor mire várunk? - kérdeztem - Induljunk, és mi a pontos úti cél?
  - Na abban segítened kéne, mert nem tudjuk pontosan milyen boltok vannak errefelé. - mondta Perrie kicsit csalódottan. 
   - Azt hiszem ebben otthon vagy, a legjobb emberhez fordultatok. A város összes boltját ismerem. Bennem nem fogtok csalódni. - mondtam - Ki vezet?
  - Szerintem az lenne a legjobb ha te vezetnél, hiszen te tudod hova megyünk. - magyarázott El és közben mutogatott, muszáj volt mosolyognom.  - Most mi van?Nincs igazam? 
  - De igazad van csak induljunk, már elvonási tüneteim vannak .  - mondta Dani , erre a mondatára min elkezdtünk nevet.kimentünk a lementünk az alagsori parkolóba és már indultunk is. Bekapcsoltam a rádiót, Perrie mondta, hogy hangosítsam fel és mindenki elkezdte énekelni (Bridgit Mendler - Redy or Not  ) Pont a bevásárló utcába értünk amikor véget ért a szám, leparkoltam, vettem egy délutánra szóló parkoló jegyet, majd kezdődhetett is a körút.

 A bevásárlásunk nagyjából úgy nézett ki, hogy bementünk egy boltba, mindenkinek volt negyed órája válogatni majd taliztunk a próba fülkéknél. Egyszerre léptünk ki a fülkéből és mindenki eldöntötte kié a legjobb szett, amit meg kellene vennie.nagyjából eljátszottuk vagy ezerszer.
Már az utolsó boltban jártunk, mindenkinél bevásárló zacskók tömkelege. megint elindult a negyed óra, de én már fáradt voltam, így csak egy szettet választottam majd a próba fülkéknél leülte.Megjöttek a lányok, már léptem volna be a próba fülkébe, amikor El a kezembe nyomott egy cuki kis szettet.
  - Próbáld fel tetszeni fog. - mondta és magamra hagyott. tényleg jó ki cucc volt ( fehér csipkés felső, fekete derékig érő rövid naci) nagyon tetszett.
  - Akkor mindenki kész? - kérdezte Dani
  - Igen!!! - kiabáltuk egyszerre
  - 3...2..1  - mondtam
  - Igazad volt El tényleg ez lesz a megfelelő cucc! - nézett végig rajtam Perrie
  - Hát azt hiszem ezzel megvagyunk. - mondta elégedetten Dani.
  - Örülnék ha engem is beavatnátok a kis tervetekbe... - mondtam felháborodottan, mert nem értettem mire is céloznak ezzel.
   - Hát bulizni megyünk csajszi!!! - mondta El  - Végül is csak a karaoke estre vásárolgattunk és úgy gondoljuk neked ez lesz a megfelelő szett. - mondta boldogan
  - Ja el is felejtettem, és mi van ha én nem akarok menne? - tettem fel a kérdést
  - Olyan lehetőség nincs, vagy jössz, vagy mi viszünk!! - jelentette ki Perrie
  - Na jó talán elmegyek, de biztosan ez lesz a legjobb választás? Nem túl rövid? - néztem bele a tükörbe.
  - Csajszi te tiszta bolond vagy. Hol rövid ez, és különben is szingli vagy, legalább a fiuknak lesz egy jó estéjük. -  mondta El felháborodva
  - Hülye. - forgattam meg a szemem.
  - Na jó ezt most hagyjuk abba, te megveszed ezt a cuccot és ebbe jössz este, te pedig nyugodj le, teljesen fel vagy pörögve. - mondta Dani. Kifizettem a ruhát, elindultunk a kocsihoz beültünk, elvittem őket a hotelhez, kölcsönadták a kocsit, nem mintha nekem nem lenne, csak úgy gondolták, ha engem kiraknak otthon, nem találnak  vissza a hotelhoz, ebben én is biztos voltam. Hazaértem, rábeszéltem Dant, hogy este had menjek el bulizni, azt mondta semmi akadálya, de éjfélre legyek itthon. Mintha óvodás lennék, na mindegy is . Elindultam készülődni, hajat mostam, felraktam egy erősebb sminket, megettem egy szendvicset, hogy legyen valami kaja a gyomromban. Amikor elkészültem megkértem Dant készítsen rólam egy képet.
Megbizonyosodtam róla, hogy készen állok lazítani.beültem a kocsiba és a szállodáig meg sem álltam. rögtön a Night klubba indultam, kilencre beszéltük meg a talit, most negyed tíz van, nem baj egy nőnek mindig késnie kell. megtaláltam a srácokat, és csatlakoztam hozzájuk. 
  - Már délután láttam, hogy jól áll ez a ruha, de tényleg gyönyörű vagy, a hajad, a sminked, van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig leszel szingli. - mondta Dani.Örültem a bókjának, de ehhez nem vagyok hozzászokva.
  - Csinos. - villantott egy huncut mosolyt Harry
  - Köszönöm,- mondtam - sokat jelent. -remélem az utolsó szavakat nem hallotta.  - Régóta itt vagytok? -kérdeztem kicsit hangosabban.
  - Csak egy órája, de nem baj megérte rád várni. - mondta El aranyosan
  - Oh.... nem gondoltam, hogy ennyit vártatok rám, sajnálom.
  - Na lesz aki énekel, vagy még csak röhögünk? - kérdezte Louis
  - Hé, nem lehet mindenki szupersztár - mondtam Louisnak felháborodva.
  - Szerintem még  hagyjuk, hogy kibontakozzanak és mi is jobb hangulatba kerüljünk. -javasolta Liam és ezzel mi mind egyet értettünk. Sorba érkeztek az italok az asztalunkhoz, próbáltam mértékkel inni, nem szándékoztam lerészegedni, de jól esett az alkohol. A srácok kitalálták hogy amelyik csaj leglassabban issza meg a koktélját annak énekelnie kell. Először nem akartam részt venni benne, de mégis mit veszthetnék. Megkaptuk a koktéljainkat.
  - Csajok, mindenki kész?? - kérdezte Zayn
  - Igen!!! - kiabáltuk egyszerre
  - Akkor szívó szálakat a szájhoz......3..2..1..RAJT!!!! - mondta Liam. Egész jól haladtam, persze a szívó szál nehezítés volt, nagyon régen ittam utoljára szívó szállal. Oldalra pillantottam, és láttam ahogy Dani az utolsó kortyot is kiissza és leteszi a poharat. Nem is figyelve a többiekre, teljes erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a feladatot. Kész végeztem leraktam az asztalra a poharat. Ahogy körbenéztem észrevettem, hogy rajtam kívül, már mindenki készen volt, így én vesztettem.
  - Sarah, úgy látom neked kell énekelned. - mondta Niall
  - Csak tíz percet kérek, és már megyek is . - ennyi innivaló után muszáj volt kimennem a mosdóba. - Én még beugrom a mosdóba, hamarosan a színpadon, szorítsatok.- mondtam majd elindult, még fél füllel hallottam ahogy Louis azt mondja a többieknek, hogy készüljenek a röhögésre. Nem vagyok én abban olyan biztos, hogy röhögni fognak. Bementem a mosdóba, elintéztem a dolgaimat, megigazítottam a sminkemet, és már indultam is a színpad felé.
Federico barátom, állta ott és neki kellet megmondani, hogy mit szeretnénk énekelni, amolyan Dj féleség. Kiválasztottam egy olyan dal ami leginkább a múltammal kapcsolatos, olyan mintha nekem írták volna, legszívesebben Leonnak énekelném. Megkaptam a mikrofont, kiraktak nekem egy széket, helyet foglaltam és csak a  dalra gondoltam. Elindult a zene, én pedig énekelni kezdtem.
                                      Demi Lovato - Warrior ( a dal magyar szöveggel)


  ~ " Harry szemszöge " ~
 
 A teremben mindenki visszafojtott lélegzettel hallgatta Saraht, legtöbben azért, mert nem gondolták volna, hogy ilyen csodás hangja van. Mi pedig azért, mert tudtuk, hogy ezek nem csak szavak, ez megtörtént vele, az életének egy része volt. Mintha ezt a dalt neki írták volna. Gyönyörű hangja betöltötte az egész klubot.  A nekem legjobban tetsző résznél könnyezett, nem értettem, persze nagyon fájhat neki a múlt, de miért pont ennél a résznél.

"Van egy olyan részem, amit már nem tudok visszaszerezni
Egy kislány, aki túl gyorsan felnőtt
Csak egy alkalom kellett, és már sosem leszek ugyanaz
Most visszaveszem az életem a mai naptól
Nem maradt semmi, amit mondhatnál
Mert úgy sem fogod vállalni a felelősséget, soha"

 Amikor befejezte a dalt mindenki ujjongott és tapsolt. A szememmel követtem, ahogy lejött a színpadról de nem az asztal felé tartott a kijárathoz rohant, nem hagyhattam elmenni. Utánarohantam,  a klub falának dőlve sírt, borzalmas volt így látni őt. 
  - Sarah, ne sírj minden rendben van ez csak egy dal volt. - mondtam, de tudtam ez nem lesz rá hatással.
  - Nem Harry, semmi sincs rendben, az egész életemet tönkretette. - mondta, még mindig zokogva.
  - De Sarah ő már csak a múlt, tudom, hogy nekem ehhez semmi közöm, de nem szabad a múltban élned, észre kell venned a jelent, ami itt és most zajlik.
  - Harry ő nem csak a múlt, érted - mondta kiabálva de hangja erőtlen volt.
  - Nem, nem értem, azt mondtad azért költöztél ide, hogy lezárd azt ami már elmúlt, akkor miért rágódsz még ezen? - kérdeztem - Most itt vagy, ő meg ott, nem tehet benned kárt.
  - De igen is kárt tehet bennem és elvett valami olyat , ami már sosem lesz újra az enyém. Fel tudod ezt fogni? - mondta felemelve a hangját
  - Mégis mi lehet az ami ennyire, nem vissza vehető?  - kérdeztem már én is kicsit idegesen
  - Harry ő ... Ő ...MEGERŐSZAKOLT ENGEM!!!!! - kiabálta és még jobban sírt, nem tudtam megszólalni, szóval ezt tette vele, teljesen lefagytam. Szegény és még én kiabáltam vele és nem hittem neki. Annyira sajnálom, nem tudtam, gondolni sem mertem volna, hogy ezt történt.
 Csak állt ott és sírt, nem tehettem mást meg kellett ölelnem.


   - Sarah, én annyira sajnálom! - suttogtam a fülébe és nem akartam elengedni
   - Semmi baj, nem tudhattad - mondta nekem. Kis idillünket a telefonja csörgése zavarta meg, ismeretlent, jelzett, ki nem akarta, felvenni, de mondtam, neki, hogy vegye fel, lehet, hogy fontos.
  - Kicsit hamarabb érkezem remélem nem bánod?? - hallottam meg egy fiú hangját a vonal másik végén.
Sarahnak újra könnyek jelentek meg a szemében, nem értettem az egészet, lerakta a telefon, és most ő kezdeményezte az ölelés, és olyan erősen szorított, hogy az már fájt, de jól esett.
  - Ki volt az? Mi a baj? - kérdezgettem, de nem válaszolt  - Kélek mondd el - kérleltem, elhúzódott tőlem, majd szólásra nyitotta a száját.
  - Leon a városba jön, ő hívott az előbb. Harry megint bántani fog, kérlek ne hagyd. - mondta sírva és megint hozzám bújt.
  - Vigyázok rád ígérem.  - és a hátát kezdtem el simogatni, azért, hogy megnyugtassam - Gyere sétáljunk egyet. - súgtam a fülébe. Nem szólt csak bólintott egyet. Nem tudom a részleteket a kettőjük kapcsolatáról, de abban biztos vagyok, hogy amíg itt vagyok nem bánthatja Saraht.Meg nyugtató csendben sétáltunk egymás mellet, nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértsük egymást.


   ~" Sarah szemszöge" ~


Harry-n kívül senki nem tudja, hogy mit tett velem Leon, annyira jó volt elmondani valakinek. Otthon nem mertem elmondani, féltem a következményektől, de itt  amikor Harry nem hitte el, hogy valami olyat vette el tőlem, amit már nem kaphatok vissza, nem tudtam tovább magamban tartani. Örülök, hogy neki mondtam el. Jó volt vele sétálni, nem beszélgettünk, csak sétáltunk, nekünk ez is elég volt, nem kellet több. 
  - Hazavinnél??  - kérdeztem megszakítva a csendet
  - Persze, menjünk vissza a klubba a táskádért és már mehetünk is. - mondta, és a klub felé vettük az irányt.
  - Kihoznád a táskámat, nem szeretném, ha így látnának, és nem akarok magyarázkodni - kértem és kutya szemekkel néztem rá.
  - Igenis hölgyem, kérem itt várjon. - mondta udvariasan és már el is tűnt. nem voltam biztos abban, hogy haza kéne mennem, mert Leon azt mondta hamarabb jön, ki tudja, lehet a szobámban vár rám. Elhessegettem ezeket a gondolatokat. a kocsiban ülve Harry mellet biztonságban érzem magam. Berak egy CD-t a lejátszóba és felhangosítja a dalt. Rég nem hallottam már ezt a számot, énekelni kezdi, olyan érzésem mintha nekem énekelné, pedig nem hinném, egyszerűen csak szereti ezt a számot.

Ne-Yo - Let me love you (a dal magyar szöveggel)


A házunk elé érve pont befejeződött a szám, örültem, hogy végre itthon vagyok, de félte is, mert mi van ha Leon tényleg a házban vár rám. Az autóból kiszállva a házhoz indultam, majd megálltam a bejárati ajtó előtt. 
  - Köszönöm az estét, néhány dolgot leszámítva, nagyon jól éreztem magam.  - mondtam 
  - Ne nekem köszönd, a lányok találták ki. Örülök, hogy jól érezted magad. - mosolyodott el aranyosan.
  - Köszönöm, hogy hazahoztál. 
  - Ugyan semmiség. 
 - További szép estét. - Mondtam neki, közelített felém, nem tudom mit akar, de nem zavar a közelség. Arca egyre csak közelített enyém felé, már éreztem leheletét az arcomon, amikor.........

 

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Először is bocsi, hogy a fejezethez írom de nem láttam chatat.
    Benne vagyok a cserében kitettelek!:)
    Leaa L.xx

    VálaszTörlés